rhénai Creative Commons License 2019.02.01 0 0 133

A kereszténység kezdeteiben nem volt kötelező a papok nőtlensége.Első utalás 300 körüli spanyolországi (nem egyetemes) zsinat kánonjában található.Helyi érvénnyel megtiltják a klérus házaséletét. Az egész egyház számára VII. Gergely pápa (1073-1085) rendeli el, hogy diákonussá,pappá, püspökké nőtlen férfi szentelhető és azután sem köthet házasságot.

A II. Vatikáni Zsinat (1962-1965) atyáinak egy része a cölibátus eltörlése mellett volt, de a pápa megtiltotta a téma tárgyalását!  

A nős papság 1000 éven elfogadott volt, és a görögkatolikusoknál ma is az. A Szentírás  nem szól arról, hogy Isten kötelezővé tette a papok, püspökök nőtlenségét.A későbbi főapostol, Péter nős volt. Jézus a nőtlenséget nem tette kötelezővé. „Van, aki a mennyek országáért önként mond le a házasságról – mondja tanítványainak. Ebben lényeges szó az „önként”. Az agglegény Pál sem tette kötelezővé a nőtlenséget....

Férfinak és nőnek teremtetetett az ember. „Így szólt az isten: »Nem jó az embernek egyedül. Alkotok neki segítőtársat, aki hasonló hozzá.«”. „Isten megteremtette az embert,… férfinak és nőnek teremtette”A férfi-nő mivolt és a szexuálitás Isten akarata, sőt parancsa !
Miért tette kötelezővé VII. Gergely a nyugati egyházban a cölibátust?
A legmély ok Szent Ágoston (354-430) nézete: a házasság szükséges rossz, a szaporodás eszköze,a rendetlen érzéki vágyak legális kiélési lehetősége.Óriási tekintélye tette elfogadottá,hogy a szűziség tökéletesebb a házasságnál.
Aki  ösztönét törekszik kielégíteni , egyoldalú személyiséggé válhat és a szellemi fejlődése háttérbe szorulhat.Ilyen nemi életnél magasabb rendű a szüzesség - tanitotta a keresztény erkölcstan a legújabb időkig, még a XX. században megjelent könyvekben is az áll, hogy a házasság elsődleges célja a gyermeknemzés.

Ha azonban a nemi élet lelki önátadás is, vagyis a szeretet fokozója ,akkor az értelem működését sem korlátozza, inkább kiteljesíti. Igy az érdeklődés nem szűkül le a testre, hanem nyitott a teljes személyiség a szellemi értékek felé is.
Mindezekből következik, hogy a cölibátus kötelező jellegének megszüntetése kívánatos
A gyakorlati megfontolások is fontosak.Sokan a cölibátus miatt nem vállalják a papi hivatást.A lelkek üdvössége a legfőbb törvénye az egyháznak,ez több pap működését igényli. A házasok problémáit tapasztalatból ismerő pap gyóntatóként hasznosabb tanácsokat tud adni. A nőtlen pap több kísértésnek van kitéve.Az emberi gyarlóság nem változott és az Egyház ügyének ártanak a papi félrelépések.A házasságok fele felbomlik, erőt meríthetne mindenki a házas katolikus papok szép családi életéből,ahogy erkölcsi tőke a mintaszerű családi életü protestáns lelkészek példája is.