Azért volt Európában példa arra, hogy egy nagyon nagy formátumú, emblematikus vezető (aki persze

egy igen megosztó személyiség volt, voltak rajongói és gyűlölői egyaránt) visszavonulását követően

sem dőlt össze az általa alapított - sokáig működtetett politika rendszer.

 

Mindenek előtt Franciaországra és de Gaulle tábornokra gondolok itt. Amikor visszatért a hatalomba

és Algéria "felszabadításá"-val kihívta maga ellen elsősorban az ottani franciák és persze ezek hazai

támogatóinak, no meg a gyarmati hadseregnek a haragját - rosszallását, az elsősorban ellene alakult

titkos félkatonai szervezet (az OAS) úgy vélte, hogy ha Őt erőszakos módon eltávolítják a hatalomból,

az egész, általa megalkotott formáció magától is összeomlik. El is követtek ezért mindent. Ám ezzel

maguk a Gaulle - isták is, nagyon is tisztában voltak. Meg is védték az elnöküket minden lehetséges

módon, aki így egy rakás merénylet - kísérletet élt túl és 90 évet meghaladó, "szép" korban, ágyban,

párnák között halt meg. Amikor visszavonult a hatalomtól, semmi sem történt, a rendszer működött

tovább zavartalanul, ment minden a maga útján.