Most írom harmadszorra újra ezt a hozzászólást és mindig az írásom egy bizonyos pontján "sikerül" kitörölnöm, megőrülök.... Szóval:

Mai napon szabadságon vagyok és sorozatot néztem idáig a neten a nem túl meleg szobámban (délután jön a szerelő), egy vastag takaróba burkolózva. Az én esetemben a macskám az ágyon horkol. Ahogy kinézek az ablakon, látom,hogy sűrű pelyhekben esik a hó, gyönyörű a látvány. Ez sajnos azt is jelenti,hogy ebéd után mehetek havat söpörni/lapátolni.....

Pénteken moziztam (ismételten köszi Csimpolyának,hogy felélesztette bennem a késztetést a moziba járás iránt). Clint Eastwood új filmjét láttuk a kolleganőmmel (A csempész) Igaz történet az alapja. Feliratos film, de az utóbbi időben rájöttem,nem érdemes csak a szinkronos alkotásokra szűkíteni a film- és sorozatnézést, mert úgy egy csomó jó dologról lemaradnék. Az idős tűzliliomkertész tönkremegy (mert nem halad a korral, nem árul a neten) és hogy pénzhez jusson, beáll autós drogfutárnak. Hiszen ki gyanakodna egy hajlott hátú, 80-on jóval túli idős úrra? A történet másik szála,hogy próbál közeledni évek-évtizedek óta elhanyagolt családjához, akikre soha nem volt ideje,mert a kertészkedés mindig fontosabb volt. (Elvált feleség, lány, unoka) Közben a bűnöldözés sem tétlenkedik, fiatal FBI- ügynököt állítanak a kábítószeres vonalra. 

A film maga kellemes volt,de számomra nem az a fajta,amin még 3 nap múlva is gondolkodnék (mint pl. a Bohém rapszódián). Jó alakítások, jó kérdésfelvetések.

Viszont (itt jön az a pont,ahol eddig mindig "sikerült" kitörölni az eddig írtakat) nagyon tetszett Andy Garcia alakítása a mexikói drogbáró szerepében. Először meg sem ismertem, mert megöregedett kissé, kitelt az arca, ősz borostát, napszemüveget, kalapot viselt, szóval nem az emlékezetemben élő latin amorozó volt.

Most gyorsan abbahagyom az írást, ha már eddig eljutottam:) és elküldöm, mielőtt megint baleset ér:)