Ha egyszer már ilyen formában és módon polemizálunk :

 

"tulajdonképpen egyetlen állításoddal sem értek egyet".

 

Nincs ebben semmi különleges. A személyes ítélet mindig szubjektív és én ezt be is vallom és el is

vállalom, sőt még emellett azt is elismerem, hogy Te sokkal többet és jobban értesz ahhoz és érted

azt, amiről itt eltérő a véleményünk.

 

Tamawashi megverte az egyetlen, akkor már sérülten kiálló és magát már - az általad is alaposan

részletezett okok miatt és következtében érthetően visszafogó Yokozuna-t, amíg például Mitakeumi,

aki egy sérülésből jött vissza a küzdelembe, egyfelől megtette ugyanezt, másrészt szemmel is elég jól

látható módon igyekezett teljes erőbedobással küzdeni, mert mivel nem szerette volna bepiszkítani a

pedigréjét azzal, hogy egy makekoshi-val esetleg visszaesik a Maegashira-ba és ezzel újra kezdheti a

"nagy menetelés" -ét az Ozeki rang irányába. Így megmaradt az esélye, hogy egy esetlegesen kiváló

Haru - eredménnyel még akár pályázhat a promócióra. Ezt rendkívüli módon tudom értékelni benne.

Ez is nagyon sokat elárul egy versenyző motiváltságáról és küzdési képességeiről - elszántságáról.

Ugyanezt a rendkívüli elszántságot és akarást volt módom láthatni és tapasztalhatni (most már több

torna alkalmával is) ugyanígy Takakeisho esetében is. Ennyit a személyes szimpátiám irányultságáról.

 

Ami pedig Tamawashi Takayasuval vívott összecsapását illeti, azt nagyon könnyű utólag is ellenőrizni.

Egész egyszerűen vissza kell nézni a meccset a 9. versenynap összefoglalójából. Hát az sok minden

volt, csak éppen reális küzdelem nem. Takayasu szinte önmagát tessékelte ki a dohyo-ról. Ezzel nem

szeretném még csak a látszatát sem kelteni annak, mintha bármiféle furcsaság történt volna ott, csak

éppen a küzdelem teljes mellőzését láttam azon az összecsapáson. Az Ozeki-nél - ezen a tornán épp

elég alkalommal lehetett ilyenfajta ötlettelenség-et, enerváltság-ot és motiválatlanság-ot tapasztalni,

ez az eset is is annak szinte egy iskola-példája volt. Ezt a jelenséget próbáltam akként aposztrofálni,

hogy a mongol Sekiwake enyhébb lejtésű pályán küzdötte ki a Yujho - ját. Igaz, ez semmit sem von le

a versenyen nyújtott össz - teljesítménye értékéből.

 

"hát, ez eléggé szubjektív, nem gondolod ?"

 

Természetesen ebben is igazad van, ezt én is így gondolom, mint ahogy ezt is rögvest, még  az elején

elismertem. Van ez így. Nyilván összefügg ez az egész azzal is, hogy a személyes (erősen szubjektív)

véleményem / ítélet - alkotásom szerint szívesebben látnám Mitakeumi és Takakeisho (2) x 24 - éves

fiatal) Ozeki promó - ját, mint egy szinte pályafutása vége felé járó, 34 éves Tamawashi-ét, akitől már

nem várok olyan fajta revelációt, ami valami módon új színt és energiát tölt a mostanában eléggé sok

alkalommal tapasztalható, kissé fásuló sumo - élvonal küzdelmeibe. Úgy gondolnám, hogy az ilyen

habitusú fiatalok megjelenése az élvonal tetején (és ide soroltam volna szívesen mondjuk Ura - t is)

sokat változtathat azon a mentalitáson, amit az utóbbi év folyamán mind a Sanyaku-ban, mind pedig

a Maegashira Top - on volt módunk megtapasztalni.

 

Isten bizony mondom, sok alkalommal látogatom a Youtube-on az általam ezen a fórumon is többször

is hivatkozott "National Art of Sumo" korábbi (1980 - 1990 - 2000 - -2010 - évig terjedő éveit és talán

nem véletlenül. Érdekes módon a küzdelem talán éppen olyan "vérre menő" volt, mint manapság, csak

éppen korántsem volt olyan tömegű havária és a tornáktól való idő-előtti vissza - vissza lépegetés, és

komoly, helyenként súlyos sérülés, mint ami napjainkban olyan gyakran tapasztalható és sajnos tesz

tönkre több esetben is versenyeket, nemkülönben tehetséges - reményteljes versenyzőket (is).

 

Még egy mozzanat, ami összefügg egy - a torna folyamán közreadott - meglehetősen negatív érték -

ítéletemre adott kommenteddel, aminek Aminishiki volt a tárgya és vele kapcsolatban meglehetősen

kritikus hangot ütöttem meg. Esetében az a legalapvetőbb problémám, hogy, ha nagyon vulgárisan

szeretnék fogalmazni (hogy teljesen világos, érthető legyen a vele kapcsolatban kialakult antipátiám),

hogy az egész hozzáállásán azt érzem - érzékelem, hogy - a többiekkel szöges ellentétben - estében

a részt-vételét nála egyszerűen megélhetési motiváltságúnak látom. Lehet, hogy síkhülye vagyok és

teljesen félreértem az egészet, de ha megszakadok sem vagyok képes felfogni, hogy amennyiben

valakinek szemmel is jól láthatóan erőnléti és más egyéb problémái vannak a küzdelemmel és olyan

módozatokkal akarja azt el(ki)kerülni, ahogy Ő teszi, miért, mi-másért erőltetné az egészet, amikor

már neki sem okozhat örömet már a puszta részvétel sem. Csak ennyi az egész, de ez elég ahhoz,

hogy az ennek az egyébként rendkívül imponáló sportnak a látványát is tönkretegye. Szóval ennyi.