Ez hazugság. Károlyinak semmi köze sem volt akkoriban Moszkvához, viszont a Horthy hadsereg később számos tábornoka a magyar Vörös Hadsereg tisztje volt:

A később németbarát miniszterelnökként és külügyminiszterként 1944-ben dicstelen szerepet játszó Sztójayn kívül Beregfy Károly honvédelmi miniszter lett Szálasi Ferenc kormányában. Őt Sztójayhoz hasonlóan 1946-ban végeztek ki. Sztójay Döme (Dimitrije Sztojakovic) szervezte meg a magyar katonai hírszerzést és kémelhárítást Károlyi Mihály kormánya idején, 1918 őszén, és hivatalában maradt a Tanácsköztársaság alatt is, és azt követően is ő vezette a szolgálatot 1925 augusztusáig.

Honvédelmi miniszter volt Horthy kormányzói időszakában Csatay Lajos (Tuczentaller Lajos), és ugyancsak befolyásos tábornok lett a 2. magyar hadsereget a Donnál irányító, 1947-ben kivégzett Jány Gusztáv (Hautzinger Gusztáv). A Vörös Hadsereg előbb tisztjei közül a magyar királyi honvéd vezérkar főnöke lett Werth Henrik (ő a Tanácsköztársaság idején hadosztályparancsnok volt), Szombathelyi Ferenc (Knauz Ferenc), illetve a Honvédség főparancsnoka volt Sónyi Hugó (a Tanácsköztársaság idején Solarcz Hugó néven ő még dandárparancsnok volt). Miniszterelnök volt Horthy elhibázott kiugrási kísérletekor Vitéz csíkszentsimonyi Lakatos Géza,  aki szintén szerepet vállalt a Vörös Hadseregben, akárcsak Győrffy-Bengyel Sándor, aki Horthy alatt, 1941-ben rövid ideig a honvédelmi miniszter helyettese, majd 1941-1942-ben közellátásügyi tárca nélküli miniszter volt.