Felettébb diplomatikus és egyszersmind igen pongyola a linkelt cikk címe (nyilván emögött a tartalma

is), mert nem lehet egy ennyire emblematikussá vált japán harcosról nem is lehúzni, de sokkal inkább

"letépni" a leplet. Persze itt sem illik a "meztelen a király" szöveget nyomni, mert bár szinte mindenki

(aki szakma-beli, vagy közeli), pontosan tisztában van azzal, hogy miről is szól ez a történet.

 

Végül is mindenki valami módon jól jár ezzel a lépéssel, legfőképpen maga Kise, akinek ezt követően

már nem kell szenvednie a nyomás / a megfelelési kényszer súlya alatt és az a véleményem, hogy ezt

az egész kálváriát - szomorú-játékot a japán közönség egy - két éven belül el fogja felejteni / temetni

és csak a szépre fognak emlékezni. Azután, addigra esetleg majd jöhet egy újabb harcos, egy új sumo

daimjo, akit ismét imádhatnak és nyilván imádni is fognak, mert - ahogy látom - a japán ember / nép

ez ügyben (is) felettébb érzelmi alapom áll.

 

Meg aztán a két még állva maradt bálvány, Hakuho és Kakuryu sem mai csirke már, így előbb - utóbb

valóban szükség lesz újabb bálvány(ok)ra. Abban kell reménykednünk, hogy az újabbak is rendelkezni

fognak olyan mesterségbeli tudással, mint mondjuk Hakuho, vagy éppenséggel Takanohana, emellett

olyan imázzsal-dinamizmussal, mint mondjuk Asashoryu, vagy épp Chiyonofuji, vagy olyan félelmetes

tömeggel és erőtartalékkal, mint például az éppen előbbiekben emlegetett Musashimaru (hogy éppen

csak a legutolsó 25-30 év nagy Bajnokait említsem).