"amelyek már nem összetettek. Akkor a válasz nemigen lehet más, mint egy olyan önmagára mutató dolog, hogy mondjuk a plutty az pluttyból van. És ez nem a tudatlanság jele, hanem szükségszerű, hiszen nincs benne már semmi más, ő a plutty és kész. Minden egyébben van plutty meg platty meg plötty mondjuk, de ezeken belül már nincs semmi.

Ilyenkor már nem jó kérdés, hogy miből vannak. Hanem az a jó kérdés, hogy milyen tulajdonságai vannak a pluttybnak, hogyan lehet jól modellezni."

 

általános tapasztalat, hogy egy összetett rendszer tulajdonságait az alkotórészek viszonya határozza meg.

azokban az esetekben, amikor az alkotóelemeket ismerjük, ez a szabály mindig érvényes.

 

például: néhány éve a rendszergazdánk azt a feladatot kapta, hogy oldjon meg egy problémát, DE ne változtasson semmit. hát azt meg hogy lehet? érzékeled ennek a gondolatnak a fonákságát?

 

te meg azzal jössz, hogy valahol vége a sornak, és ott már nincs szerkezet. csak tulajdonságok vannak. ezt valahogy nem tudom elképzelni. leragadtam ezen a primitív szinten, hogy a varázslatokban nem hiszek. ez talán szakmai ártalom, mert algoritmusokkal és adatstruktúrákkal foglalkozok.

dgy egyik előadásában arról beszélt, hogy a különböző univerzumokban a fizikai állandók véletlenszerűen különböző értékre álltak be. (na de akkor spontán meg is változhatnak, bármelyik pillanatban.)

 

abban biztosak vagyunk, hogy az atom nem egy mini naprendszer. és az elektron sem az. valami más ötlet kell.

például építs egy áramkört. fogod a koncentrált paraméterű alkatrészeket. és akkor jön veled szembe egy koax kábel. elosztott paraméterű. keresed benne az elemi kondenzátorokat és tekercseket. pedig semmi nincs benne feltekerve.