Ó ZILAH,..ZILAH!...
FÁJDALMAS 1oo ÉVES ÉVFORDULÓ!
1919 január 14-én a román királyi hadsereg katonái bevonultak Zilahra. A zilahi polgárok
ledöbbenve tapasztalták,hogy megtörtént az,amit álmukban sem gondoltak: hódító román
katonák masíroznak Zilahon.
Előző nap a város még élte a megszokott életét,a kézművesek,kereskedők,kisiparosok
dolgoztak,a főtéri vendéglőben este a cigány zenészek magyar nótákkal mulattatták a
vendégeket. Még a város vezetése sem hitte el,hogy bekövetkezik az,amit előző nap közölt
velük a román királyi hadsereg parancsnoka: Holnap jövünk!
Hát eddig mi történt? Hol vannak a magyar katonák?Hogy lehet az,hogy a román királyi
hadsereg,miután megsemmisítő vereséget szenvedett a német-osztrák-magyar
csapatoktól,békét kért és kapott,rá egy évre végig masíroz Székelyföldön,dec.24-én bevonul
Kolozsvárra,s január 14-én Zilahra. Mindezt megteheti katonai ellenállás nélkül!
Lássuk hát az előzményeket!
1918 november 3-án az osztrák-magyar hadsereg fegyverszünetet kért és kapott. A központi
hatalmak elvesztették a háborút,letették a fegyvert,megadták magukat. Egy részük
hadifogságba esett,más részük,szervezetten vagy ahogy tudott,elindult haza. Nagy volt a
zűrzavar,összevisszaság,tanácstalanság a hátországban is. A hivatalok,intézmények még
működtek,a vasút és a közigazgatás még tartotta magát.
A győztes antant hatalmak megkezdték a románok,szerbek és szlovákok felé tett ígéretek
teljesítését. Demarkációs vonalakat jelöltek ki,ameddig a román csapatok nyomulhatnak be az
országba. Az 1. vonal a Maros folyó volt,amit már dec. közepére el is értek,minden ellenállás
nélkül. Az őszirózsás forradalommal kormányra kerülő gróf Károlyi Mihály azt vallotta,hogy
bízni kell az antant hatalmaknak,mert Wilson amerikai elnök és Lloyd George angol
kormányfő tisztességes békeszerződést ígért. A franciák is ígértek...de nem a magyaroknak. A
román politikusok kierőszakolták december 31-én a 2.demarkációs vonalat,a történelmi
Erdély határvonalát,a Nagybánya -Szilágycseh -Zilah - Csucsa vonalat az Észak-Erdélyi
szakaszon. A román csapatokat francia tisztek kísérték,akik a nemzetközi egyezmények
betartását kellett volna biztosítaniuk.
Hol voltak a magyar katonák?
Nagy részük a frontokon,az összeomlás után hadifogságban,a hazatérők pedig szanaszéjjel az
országban. A székelyek egy része már nem tudott hazamenni,mert már ott voltak a román
csapatok,igy hát Kolozsvárra mentek,ahol az Erdélyi Hadsereg maradék törzskara, Kratovlich
Károly ezredes vezetésével,szervezni kezdte őket.A Kolozsvár alá ért román 7.hegyivadász
ezredek elleni védekezés szóba se jöhetett.Dec24 után a szervezés Bánffyhunyadon és
Nagyváradon folytatódott.,az egységek egy része Krasznára és Szilágynagyfaluba került
ahonnan a demarkációs vonal mentén járőröztek.
Ez volt tehát a helyzet,amikor a román hegyivadászok bevonultak Zilahra.A védekezés szóba
se jöhetett,hiszen Zilahon csak egy nemzetőr-zászlóalj tartózkodott,Gyurotsik őrnagy
vezetésével,nagy részük zilahiak voltak. Feladatuk a rend és fegyelem biztosítása volt a
városban.
Zilah város lakossága 185o-ben 4137 fő, ebből 2o román anyanyelvű.192o-ban a város ,a
hozzácsatolt falvak lakosaival együtt,lélekszáma 9369,ebből 732o magyar,13o6 román,552
zsidó,39 német anyanyelvű volt.
Január 16-án a román parancsnokság feloszlatta és lefegyverezte a magyar nemzetőr századot.
Gyurovics őrnagy felsorakoztatta őket és mintegy 5o önkéntessel Szilágynagyfaluba
ment,ahol részt vett a környékbeli önkéntesek,frontról hazatérő katonák katonai egységekbe
való szervezésében..
Zilahon pedig elszabadult a pokol!
Bevezették a kijárási és gyülekezési tilalmat,még a templomba se lehetett menni. A városban
a Meszes hegységbeli , félkatonai jellegű gárdák is megjelentek,akik ismerték a helyi
viszonyokat és a hadtáp-kiegészítők illetve feltöltők munkáját segítették,később pedig saját
szakállukra kezdtek rabolni,fosztogatni,nőket bántalmazni. A zilahi borpincékben talált borok
pedig egyre vidámabbakká és bátrabbakká tette a reguláris katonai járőröket,akik mindent
elnéztek a fosztogató hazafias gárdistáknak. A tisztek is esténként a főtéri vendéglőben
mulattak,a cigánybanda megtanulta a Traiasca Regele és a Foaie verde...dalokat. Igazi
Kánaán!Aki tudott az családjával együtt menekült Zilahról,a közhivatalnokok,tisztviselők,a
vagyonosabb családok egy része már elmenekült a városból. Akik maradtak...azok tűrtek és
szenvedtek. A zilahi magyarok a környező településekhez viszonyítva
módosabbak,gazdagabbak ,kulturáltabbak voltak,egyre gyűltek a hegyekből a” készre",az
“ingyenre”.A tiltakozások mit sem értek,a városban történtek Gyurovits őrnagy és zilahi
önkénteseihez is eljutottak. Február közepére már 2 zászlóalj táborozott Kraszna és Nagyfalu
környékén,egyik parancsnoka Gyurovits volt. Az őrnagy és tiszttársai családjai Zilahon
maradtak,tenni kellett valamit.
A demarkációs vonal mentén tilos volt minden katonai akció,de a legénység,sőt a tisztikar is a
zilahiak megsegítését akarta. Az akarattal nem is volt baj,annál inkább volt a katonák
fegyelmével. A frontharcos önkénteseknek elegük volt a háborúból,sokszor jelentkezett
soraikban a tisztek iránti tiszteletlenség,a parancsok ímmel-ámmal való végrehajtása vagy
megtagadása.
Zilah visszafoglalását azonban mindenki akarta.
Február 22-én este a zászlóalj négy százada elfoglalta kiinduló állását Haraklány, Panit és
Varsolc határaiban. Az őrnagy bízott a meglepetés erejében és a katonái elszántságában,a több
mint négyszeres túlerő elleni harcban. Azt is tudta,hogy a segítség a románoknak Nyirsid és
Zsibó irányából jöhet,ő egy századdal Nyirsidre ment.
Éjfél körül megindult a támadás. Minden a terv szerint haladt,a meglepetés tényleg nagy volt.
Az addig mulatozó tisztikar nem tudta elképzelni, hogy honnan jött egyszerre ennyi magyar
katona? Az égből? Hiszen saját kormányuk is megparancsolta nekik,hogy “KUSS” legyen.
Igaz,hogy a négy század magyar katona egyszerre nagy lármát csapott,mintha egy hadsereg
támadt volna a városra.A reguláris román csapatok menekültek a szélrózsa minden
irányába,az ágyukkal Görcsöny felé,mert már Nyirsiden is csatazaj volt.. De másnapra az
ellenség magához tért,szervezkedni kezdett, felmérte,hogy mi történt,Nyirsid és Szurdok felől
erősitést kapott. A zilahi önkéntesek szétszóródtak a városban a családjaikat keresték,mások
pedig a borospincék környékén szóródtak szét,nem foglalták el a Vártelek felőli
hegyoldalakat,amiért később nagy árat fizettek. Az Egrespatak felől támadó század is
könnyen eljutott a főtérig,utána a Meszesen foglalt állást,fegyelmezett maradt. Estére nagy
dáridó lett a főtéren, hordókat vertek csapra,nagy volt az öröm,a vigasság. Másnap délelőtt
megjelentek a várost övező északi hegyen a román ágyuk és ágyúzni kezdték a várost.
Középületeket,iskolákat,lakott épületeket,válogatás nélkül. A város ékszerének számító
Wesselényi kollégium is találatot kapott. A román fél megüzente,hogy csak akkor hagyják
abba az ágyúzást,ha a magyar csapatok kivonulnak a városból.
Közben a román csapatok újabb erősítéseket kaptak Zsibóról, sőt még Nagybányáról is
indítottak egy zászlóaljat.25-én is folytatódott az ágyúzás, Gyurotsikék belátták,hogy el kell
hagyniuk a várost,a román tisztikar is rájött a valós helyzetre,hogy egy kisszámú magyar
katonai egység jól átverte őket. A civil lakosság és a város megmentése érdekében a magyar
tisztek elhatározták,hogy kivonulnak a városból,mert közben a túlerő szinte tízszeresére nőtt..
A kivonulás szervezetten történt,a román csapatok csak órák múlva,szinte lopózva,óvatosan
jöttek vissza a városba.
Másnap pedig bosszúhadjárat kezdődött,a civil lakossággal szembeni bánásmód még
kegyetlenebb lett. A város módosabb,gazdagabb polgárainak,,szellemi,kulturális
vezetőnek,tisztviselőinek nagy része,házát,ingatlanjait hagyva,elmenekült a városból. Nagy
részük aztán többet vissza sem jött.
Zilah ebbe belerokkant,jó ideig elhalkult a magyar szó,a magyar nóta,a vigasság a városban,a
cigányzenészek is egyre gyakrabban játszották a “Traiasca regele”-t.A hegyekből pedig újabb
seregek ereszkedtek le.
Gyurovits őrnagyot pedig hadbíróság elé állították,de április 1-én felmentették a vádak alól. A
katonai akció “katonai őrültség”volt,de ők a civil lakosságon akartak segíteni. Nem úgy
sikerült.
1oo év nagy idő,a déd-és nagyszülőkkel együtt az emlékek,a fájdalmak is eltűntek. A mai
generáció már nem emlékszik ezekre a történésekre,ezek nincsenek a történelem
könyvekben,a nagyszülők is csak halkan (vagy még úgy se) beszéltek az akkori történésekről..
De maradtak a következmények!
1966-ban Zilah lakossága 15.144 fő (a hozzátartozó falvakkal ) ebből 83o4 román,6746
magyar anyanyelvű lakos.
2o11-ben a lakosság száma 56.022,ebből 42.967 (76,5%) román,8607 (15,4%) magyar
anyanyelvű.
