isabellee2 Creative Commons License 2019.01.11 0 0 488

az axiomatikus modell óriási előnye: nem csak a már ismert dolgokat foglalja össze

 

Az volt a kérdés, hogy honnan jön az axiomatikus modell. Onnan jön, hogy

- van valami amit logikusnak és igaznak tartunk, pl. a+b=b+a. Ez egy nagyon alapvető dolog, nem kell igazolni

- nem logikus ugyan, de ezt látjuk a valóságban, ezt mértük ki: a fénysebesség állandó (szerintem ezzel a méréssel probléma volt, de most hagyjuk ezt, tegyük fel, hogy úgy volt)

Itt eredetileg az volt a hipotézis, hogy a fénysebesség nem állandó. De éppen a tudományos kutatás lényege, hogy felteszünk valamit, és próbáljuk igazolni. Ha a valóság mást mutat, el kell vetni.

 

De olyan nem lehet axióma, ami nem is logikus, és nem is tapasztaljuk az anyagi világban. Minden állitást, amit az anyagi világról teszek, ellenőrizni kell. Ha nem kellene, nem lennének laborok és kisérletek.

 

Ez a gravitációs hullám problémás. Ugyanis, nem tudjuk, hogy mi a gravitációs hullám, azon kivül, hogy valamiféle matematikai konstrukció. Az, hogy a gravitációs hullámot kimérték, se mond semmit, mert csak azt tudjuk, hogy mondták nekünk, hogy valamit mértek. De ha látnánk is a gépet, akkor se tudnánk, hogy az amit a gép mutat, és a gravitációs hullám milyen kapcsolatban áll.

 

A méréshez tudni kell, hogy mit mérünk. A hosszat, tömeget, sebességet, stb. tudjuk (bár nem vagyok benne biztos, hogy a rendőrségi sebességmérők a tényleges sebességet mérik).

 

Itt kezdődik a probléma, hogy a mérés egyre jobban elszakad a valóságtól. Ha mondjuk lenne egy gép, amely a terroristaveszélyt mérné, 1-10-ig, és 7-től már veszélyes az ember, és nálad 10-et mérnének, akkor te ezt egy az egyben elfogadnád? A "terrorizmus veszély" és az azt mérő gép pont ilyen absztrakció, mint a gravitációs hullám és az azt mérő gép.

Veszélyes dolognak tartom, hogyha bármi megfoghatatlan absztrakció vagy modell "mérhető".

 

Előzmény: mmormota (485)