Szervusztok Urak!

Ismét gépészmérnökként és nem ebben a témában elfogult PV gyűjtőként írom le a gondolataimat.

Az Állami Pénzverőnek a huszadik század elejétől a sok jólképzett ötvös és szerszámkészítő volt és jelenleg is ez az erőssége. Az ékszerek készítéséhez az előbbiek, a pénzérme előállításához az utóbbiakra van szükség. Természetesen mindehhez  egy jól működő gépparkra is szükség van. Itt igazán nem is nagyon számít a gépek kora, inkább csak a rajtuk dolgozók kiváló szakértelme. Egy jó szakember egy öreg, de pontos géppel akár jobb minőségben is tud terméket ( természetesen kis sorozatban) készíteni, mint egy modernebb gépen, de kevesebb szaktudású dolgozó. Természetesen nem szabad a CNC gépeket és a robotokat ennél az összehasonlításnál figyelembe venni. Mindez az ötvenes évek elején is rendelkezésre állt a cégnél. Végső soron egy ilyen felkészültséggel bármi ami fémből van, az elkészíthető. A végtermék megjelenése csak a tervektől - dokumentációktól függ.  Tehát, függetlenül a játékgyártás iránti gyakorlatlanságtól, Rákosiék jó helyen kotorásztak, amikor a Pénzverőt bízták meg a villanyvonat gyártásával. Az már más lapra tartozik, hogy a műszakilag kellően felszerszámozott és jól gyártható egységeket kis szériában nem lehetett az előre megadott nyomott áron gazdaságosan gyártani. Nem a külcsínt, hanem gyárthatóságot nézve, a vonatok lemez alkatrészei ma is jól gyárthatók lennének ( már, ha a szerszámok meglennének ) Ez vonatkozik az összeszerelésükre is. Viszont az Előre motorok kivételével, a többi motorra már állítanám ezt. Hozzá kell tennem, Helikon motort ( bár " Mosolyalbum " jóvoltából már volt a kezemben ) még nem szedtem szét.

A festéssel kapcsolatban: a PV vagonokat festékszóró pisztolyokkal alapozták és fesztették színre. amilyen festékük éppen volt  a feliratokat , ablakkereteket sablonokon keresztül vitték fel ( szerintem kézzel ) 

Csak sejtem, hogy a nyugati gyárak offset technológiával előre festett lemezekből indultak ki. Ezeket préselték - vágtak ki gépekkel. Egyrészt jóval szín és részletgazdagabb, másrészt olcsóbb előállítást eredményezett ez a megoldás.

Nem tudom, hogy a PV  árakhoz képest hogyan álltak akkor a Tóth Lajos féle vagonok árai. Gondolom Tóth úr azért nem veszteséget termelt. Így, ennyi évvel később, egy igazi szervező és a maga nemében egy gazdasági zseninek látom. Abban az időben annyi kiváló minőségű présszerszámot gyárttatni, alapanyagokat beszerezni és az elkészült játékokat engedéllyel eladni, nem kis ügyességre vall. 

Végül nem tudok Gyurkával ebben egyetérteni, de szerintem semmivel nem voltak a PV vagonok aránytalanabbak és rondábbak, mint a hasonló korú nyugatiak nagy része. Viszont ez már nem műszaki dolog, hanem szubjektivitás

Üdv: Zoli