Azon tűnödtem ma utazás közben, h a gyermekvállalás tekintetében nagyot fordult a világ. Hogy a harmincas éveik végén, negyvenes elején szülő nők, ha az utódjaik is ugyanabban a korban fognak gyermeket vállalni mint ők, akkor valszeg nem látják majd az unokáikat. 

Régebben általánosan elfogadott volt, h a nők a húszas éveik elején hozzák világra az első gyermeküket. Valahogy megoldott volt a lakhatás, esetleg több generáció is élt egy-egy ingatlanban. Aztán a gyermekvállaláshoz alapfeltétel lett az önálló lakás, és azok a szülők, akiknek a szülei még fiatalok voltak ahhoz, h meghaljanak (tehát, h a felnőtt gyermekeik örököljenek utánuk lakást), kénytelenek voltak kitolni az első gyermek születését a harmincas éveik végére, negyvenes éveik elejére. Ugyanis csak ekkorra tudnak önálló egzisztenciát teremteni a gyermekvállaláshoz. Viszont ezek a gyerekek már lakhatás szempontjából szerencsésebbek lesznek, mert várhatóan rájuk marad a nagyszülők után öröklött lakás. (Kérdés, h hányan öröklik az ingatlant...) Kíváncsi vagyok, h ez helyre állítja-e a normális szülő kort, azaz a 20-as, 30-as években vállalt első gyermeket. Vagy a minél inkább kitolódó felnőtté válás teljesen eltörli a húszas évek elején vállalt gyermekeket?