Ezzel szemben Nagy a lassúbb, "erőszaktól és diszkriminációtól mentes" kollektivizálást hirdette. Ez álszent megközelítés volt annyiban, hogy pontosan tudta: előbb-utóbb Magyarországon is át kell venni a szovjet modellt, ami a közép- és kisparaszti termelés teljes megszűnéséhez vezet. A kulákok és a kisparasztok termelésben tartása Nagy számára nem volt humanitárius szempont, ezt csak azért tartotta szükségesnek, hogy a szövetkezetek és állami gazdaságok megerősödéséig legyen elég szétosztható termék. Az erőszakmentességen alapuló elképzelése kommunista meggyőződéséből fakadt: kezdetben elképzelni sem tudta, hogy lennének olyanok, akik a szocializmus káprázatos eredményeit látva a szövetkezet javára nem önként mondanak le földjükről és eszközeikről. A makacs ellenállást személyesen megtapasztalva 1952-ben, begyűjtési miniszterként viszont brutálisan kényszerítette a konok parasztokat az előírt mennyiségű termény beszolgáltatására. Ennek hatására csak ebben az évben 220 ezren hagytak fel a mezőgazdasággal, szakítottak a szülőföldjükkel és költöznek be a városokba.

https://tablet.magyarnarancs.hu/belpol/nagy_imre_ismeretlen_elete_-_3_-_a_part_csinalta_tudos-69907

Lekli Béla A Begyűjtési Minisztérium 1952-1956 fondjainak repertóriuma című könyv bevezetőjében a következőket írja: "A Minisztertanács 1953 szeptemberében bizottságot küldött ki a begyűjtési költségek felmérésére, racionalizálási javaslatok megtételére. A bizottság megállapította, hogy a minisztérium rendkívül magas költséggel és létszámmal dolgozik (az ország területén 1953 decemberében 55 ezer embert foglalkoztatott a begyűjtés; 100 Ft értékű begyűjtött borra - pl. - 58 Ft 'adminisztrációs költség' esett; állatok esetében az arány 100:22 volt). A minisztériumban tovább élt a 'pénz nem számít' elv és gyakorlat; a költségeket igen magasra tervezték, így még 'megtakarítást' is jelenthettek." Ehhez képest Nagy Imre a Központi Vezetőséghez 1955-ben írt beadványában így írt erről az időszakról: "Mint élelmezési és begyűjtési miniszter, majd miniszterelnök-helyettes, aki felelős irányítója voltam a begyűjtésnek, mintegy három éven át számtalan alkalommal írásban és szóban kifejtettem a begyűjtés jelentőségét és szerepét a szocializmus építésében. Gyakorlati munkámban a begyűjtés eredményei bizonyították, hogy a párt és a kormány határozatait sikeresen végrehajtottam, akkor is, amikor a határozatokkal sok tekintetben nem értettem egyet, amit annak idején az illetékes párt- és állami szervek előtt ki is fejtettem."

Nagy Imrét 1953. július 4-én miniszterelnöknek választják. Az elkövetkező három és fél évben tevékenysége mindinkább mentesül a vonalasságtól, bár első miniszterelnöksége alatt nem engedték ki a politikai foglyok egy részét a börtönökből, nem szűnt meg a beszolgáltatási rendszer, és folytatódtak a kulákperek.

https://tablet.magyarnarancs.hu/belpol/nagy_imre_ismeretlen_elete_-_2_-_az_igazi_forradalmar-69805