Ugyanaz, mint a többi ilyen ötletről. Fából vaskarika, de jópofaság. :-)))
Generális probléma, hogy az elérhető - kis méretű - akkumulátorok véletlenül sem örök életűek. A lítiumos akkuk valójában a legtöbb esetben még az elemeknél is hamarabb tönkremennek (a szokásos CR szériájú lítium-elemeket tapasztalat szerint büntetlenül lehet 10-15 évig, akár tovább is tárolni, a kapacitásuk zömét utána is képesek lesznek leadni a lemerülésükig - a legelső ilyen elemek ugyebár az 1970-es évek végén jelentek meg kereskedelmi forgalomban - az első lítiumos akkuk a 90-es évek elején !), mindenképpen esetleges, hogy 10-15 éves korukban milyen állapotban lesznek. A Seiko korai Kinetic óráiból elvétve találni olyat, amiben eredeti a kapacitor, de általában az is alig mutat már kapacitást - ugyanakkor a korai Kineticekből általában elvétve találni már működőképest...
Miközben a korszak - 90-es évek - hasonló árú, tehát minőségi, korrekt, alkalmasint acél tokos japán kvarcóráinak a zöme köszöni szépen, jól van... A kedvenceim ezen a téren a 70-es évek felső kategóriás Seiko Grand és King Quartz órái - ezek tényleg nívós, szerelhető, alaposan kövezett mechanikák voltak, kiváló tokokban, és egy alapos szerviz-tisztítás után általában hibátlanul működnek még ma is.
És itt lép be a képletbe a másik tényező - nem létezik teljesen karbantartás-mentes, ugyanakkor valóban tartós mechanika. Nincs. A kvarcórákban használt kenőanyagok ugyanúgy 6-8 évig bírják, utána már nem kennek. A nagyon kis fajlagos igénybevételek miatt - ha a kenés nem száradt be - elmegy az óra tovább is, általában érdemleges kopás sem jelentkezik 20-30 év után sem, de a legkisebb szennyeződés már megállítja, a nagyobb súrlódások bizonytalan működésűvé teszik az órát. A kenés nélkül járó - ma jellemző, még sajnos olcsónak már nem mondható órákban is jellemző - csupa műanyag "önkenő" mechanikák meg nagyon sokáig bírhatják (20-30 évig is), de amikor végül valami elakad, akkor nincs tovább, nem javíthatók, semmit sem lehet velük kezdeni. Ha nincs komplett és új csere-mechanika (márpedig ilyeneknél mitől lenne, honnan lenne, az sem csoda, ha már a gyártó sincs meg...), akkor annyi.
Mozgó alkatrész nélküli, tisztán digitális, LCD kijelzős óránál látnám valahol értelmét ennek az "önműködtető" megoldásnak, csak a kapacitorok véges élettartama itt is játszik... Megoldás, ha nem kémiai energia-tárolót használnak, hanem valóban kapacitort (nagy kapacitású, szilárd elektrolitú kondenzátort), viszont abba nagyságrendekkel kisebb energia-mennyiség tölthető, az ilyen órák tehát feltöltött állapotból pár napig, legfeljebb 1-2 hétig tudnak saját tartalékaikból elvergődni - viszont elvileg az ilyen megoldás lehet "örök életű". Az "energy harvesting" ágazat egyébként az elmúlt években igen sokat fejlődött, más iparágaknak is szüksége van saját energiatermelésre támaszkodó, pici és autonóm rendszerekre (pl: autó keréknyomás-érzékelők, orvosi, testbe beépített gyógyászati segédeszközök és hasonlók) - de a kémiai energiatárolók változatlanul bizonytalansági tényezőt jelentenek, szerintem az elektromos autózásnál is komoly pofonokat fog majd jelenteni, amikor a kocsik akkumulátorai x éves kor körül elkezdenek tömegesen kinyúlni, durván degradálódni kapacitásilag (alkalmasint akár függetlenül is attól, hogy mennyit futottak, maga az idő, ami lassú kémiai elváltozásokkal jár).
És általában úgy vagyok ezzel, hogy aki az órát használati eszközként kezeli, az ne is tegyen másképpen, mint hogy vegyen egy neki tetsző, megfelelő, de nem drága hétköznapi órát, és hordja, ameddig lehetséges - aztán vegyen másikat.
Aki viszont "órarajongó", az úgyis ápolni fogja az óráját, a "teljesen gondozásmentes" óra amúgy sem létezik, minden odafigyelés-ápolás nélkül tönkremennek a tömítések, elhasználódnak-elszennyeződnek még a minőségi anyagokból készült tokok is, ha mindig normális állapotú és megbízható órát akarunk, akkor pár évente valamiféle karbantartásra annak úgyis szüksége-igénye lesz.
