Hidd el, nem vitatom, hogy a korban ez példátlan esemény volt. Viszont ahogy a cikkben le volt írva, az szerintem hiteltelen.

"1972. március 15-én – amikor már nagyobb tömegű megmozdulások voltak – a két harmadikos barátnő amolyan fiatalkori kíváncsiságból iskola helyett az utcán találta magát, és még koszorút is vittek magukkal. Úgy emlékszik, a tüntetésen mindenki a Nemzeti dalt szavalta, később pedig a „ruszkik, haza!" kiáltások jöttek. Mindketten meglepődtek a rendőrök erős fellépésén és az ifjúgárdisták sorfalán. Éva szerint az egyik postaforgalmis végzős fiút nem is engedték leérettségizni, amiért részt vett a megmozdulásokban. Nekik szerencséjük volt, senki nem tudta meg, hol voltak. A következő évben az iskola előrelátó volt: '73. március 15-én osztályok közötti versenyt rendeztek az 1848-as szabadságharcról, amin kötelező volt részt venni, így senki nem tudta elhagyni az épületet. 

A Kádár-korszak nem szerette különösebben ezt az ünnepet: bár az 56-os követelések között szerepelt március 15-e nemzeti ünnepé nyilvánítása, megmaradt munkanapnak. "

Biztosan emlékszem, hogy bár munkanap, de általános iskolás koromban már tanítási szünnap volt március 15. (Ahogy március 21. is.) Ez már eleve nem stimmel. A koszorú még hagyján - az minden postaforgalmiban kéznél van -, na de hogy "ruszkik haza" a hetvenes évek elején? Hát, ezt erősen kétlem.