Pedig az csak időleges volt a férjed részéről, és meg is szüntette, mégsem bocsátottál meg neki!

Nagyon erős az a szocializáció, amiben felnőnek a gyerekek. A Kisbalázsokat úgy altatják el, h "tűzoltó leszel, s katona, vadakat terelő juhász!" a Kisbözsikék meg úgy alszanak el, h "eljön érted a királyfi, és boldogan éltek, míg meg nem haltok... Ez zsigerivé válik! De nagyon rossz hatással van a felnőtt életre! Nincs királyfi fehér lovon, és mire ezt megtanulja az ember lánya, addigra már késő! De ha lennének olyan mesék, ahol a valóság jobban letükröződik, lehetne segíteni ezen. Ha az ember el tudná fogadni, h lehet egyszerre többet is szeretni, és attól még nem dől össze a világ. Érdekes, h ezt a többet szeretést nem korlátozzák például a szülőségben. Teljesen elfogadott, h a szülők, ha többgyerekesek, akkor mindegyik gyereküket szeretik... Nem értem, miért nem épülhet be a többszereplős szerelem/szeretet a köztudatba. Főleg, h az egyszereplős (örök) szerelem hazug!

Poliandriába nem tudok gondolkodni. Egyrészt nekem a ffi családfőként él bennem, nem tudom elképzelni, h egy családnak két feje legyen. Másfelől két ffi után kellene szedegetni a koszos zoknikat... Harmadrészt éppen arról volt/van szó, h a ffi természetéből adódóan nem bírja ki hosszútávon kizárólag egy nő mellett. Két ffi hogyan bírná jobban? De ettől függetlenül, az a véleményem, h akik így akarnak élni, miért ne? Aki, amelyik nő ezt össze tudja hozni... Hát... Grt!

A nyitott házasság sztem nem szól másról, mint mindegyik fél megalázásáról. Mindenkiéről, aki csak részt vesz benne.