Most álljak elé, 73 évesen???:-))  Nem hinném, hogy kíváncsi lenne rá, hogy mi volt, vagy nem, régen!  Mint, ahogy akkor sem kérdezte, és én sem őt.  Valahogy, soha nem volt ez téma.

Mert megbíztunk egymásban, és nem ez volt a központi problémánk.

Azt hiszem, ha bármelyikünk esetében lett volna ilyesmi (komolyan) azt a másik megérezte volna!

Így éltünk le egy életet (több, mint fél évszázada vagyunk házasok) és neveltünk fel két gyereket.

Most látom csak, hogy nem így kellett volna!   Igaz?...:-))   De most már késő!