Nem derült ki . Pedig volt rá 6-7 évünk  mire összeházasodtunk .... gyerek-szerelem volt . Nálunk az volt a baj , hogy apuka nagyon kényelmes volt ... amolyan Pató Pál . Rajta múlik , ítéletnapig laktunk volna szoba-konyhában .

Mer' elég az hármunknak ....(akkor még a fiam csak kósza gondolat volt) .... vegyünk inkább autót előbb ! 

Nekem meg a lakás , az otthon fontosabb volt . Lábunk volt , vonat/busz volt , mindenhová el lehetett jutni .

Meg ilyenek ....  Eccercsak' meguntam a tesze-toszaságot , oszt'  jól  "megerőszakoltam" apukát .:-)))

Aztán annyira jól érezte magát a 2,5 szobás új építésűben , hogy kénytelen volt belátni , nem volt rossz döntés .

...és ez így valószínűleg kényelmes volt neki , mert szépen rám maradtak a komolyabb döntések .

Még amikor beleszeretett a kolléganőjébe , akkor se tudta eldönteni mit szeretne . Várjak ... majd ki fog belőle szeretni , mert engem is nagyon szeret .... mondá ő .  Há' vártam ... vagy 2-3 hónapot  (mer' egy hülye vagyok/voltam) , aztán bedurciztam és beadtam én a válópert . Ő meg még vagy egy évig visszajárt  virágcsokrokkal  beszélgetni .... mert már kiszeretőben volt , és bánta az egészet .  Há' így járt . Meg én is . :-)))