Etelét és Atilát együvé fogva, mint hagyományos magyar
nevet, mely minálunk személy- és helynévvé lett: ekkép vezethetjük
le a középkortól máig:
1138: Atila, villa Praep. Demesiensis. (Fejér: Cod. Dipl.
IL 102.)
1221: ťPenquez et Laurentius de villa Soht, impetierunt
quatuor homines Athilae, scilicet: Georgium, Visam, Vyrsint &
Milum, & postea unum hominem Bes, scilicet Petrum de praedio
Athilae, de furto, iudice NicoiaoŤ stb. (Ritus explorandae veritatis
per iudicium ferri candentis. §. XCII.)
1224: Etui (Jerney: Magyar Nyelvk. 3(3.).
1286: Etele (Árpádk. Új Okmt. XII. 449.).
1331, 1332: Etel (Jerney: Magy. Nyelvk. 36.).
1333: Ethela (Fejér: Cod. Dipl. VIII. 3. 711.).
1355: Ethele (Anjoukori Okmt. VI. 318.),
1488: Atila, Ethele (Joa. de Thwrocz).
1539: Atila (Joan. Silvestri Grammatica Hung.-Lat.).
1549: Atila (Nie. Oláh).
1568: Athila (Abr. Bakschay).
1575: Athila, Atila, Atila nertzec, t. i. a hun király (Heltai
Chronica)

http://epa.oszk.hu/00000/00001/00019/pdf/itk_1892_2_165-175.pdf

meg vagy elégedve, szalmabáb?