Szia Zoli,

 

alapvetöen -- Ezermester újság jelleggel -- rendben van amit leírtál, de minden jószándék mellett egy-két "végletes" kijelentéssel azért vigyázni kell.

 

"Hátránya, hogy a teljesítménye is kisebb és nem szabályozható olyén finoman, mint az előző fajta. Bár ezt a hátrányt a korszerű elektronikus vezérlés kiküszöböli."

 

Persze, ha nagyméretü tekercselt forgórészü motorokkal (pl. porszívó, önindító motor) vetjük össze, akkor nem szoktak olyan nagy motorokat állandó mágneses gerjesztéssel készíteni, de éppen a modell- vagy a szervómotor kategóriában ezek a motorok ma már messze jobbak és erösebbek mint a tekercselt gerjesztésüek. Az egy dolog, hogy a Helikon korszakban ilyenek még nem álltak rendelkezésre, ill. nem voltak elég olcsók egy játékvonathoz.

 

A vezérlés vagy a szabályzás fínomsága pedig jóval inkább a forgórész szegmensszámától és a motorkonstrukció mechanikai és elektromos minöségétöl függ, nem pedig a gerjesztés fajtájától.

 

Egyébként igazán finoman pont egy modern állandó mágneses motort lehet akár a feszültség szinttel, akár elektronikusan (PWM) vezérelni. Csak érdekességképpen jegyzem meg, hogy a modern Lionel használ kommutátor nélküli, teljesen elektronikus szabályzású motorokat is a prémium gépeiben.

 

A Pannónia hajtások "szinkronizálatlansága" szerintem leginkább a motor-, ill. hajtáskonstrukció gyengébb minösége miatt okoz problémát. Két jóminöségü motornak, hajtásnak minden különösebb elektronikus szinkronizálás nélkül is közel azonos sebességgel kellene futnia. Lásd a nagy kétmotoros Märklin, JEP vagy Lionel gépeket (és a rengeteg régi/új kisebb modellmozdonyt.

 

Üdv! S.