„ A Mach-elv szerint egy test tehetetlen tömege az Univerzum összes tömegének egymással való kölcsönhatásából ered, vagyis az állócsillagokhoz rögzített viszonyítási rendszerben mért gyorsulás oka, az állócsillagok és más tömegek által keltett erők eredménye. „

A klasszikus Newtoni mechanikából kiindulva: A test nyugalmi súlyos tömege és a tehetetlen tömege nem azonos, mivel a tehetetlenségét, a gyorsulásának, nem egyenletes mozgásállapotának köszönheti. A test nyugalmi, vagy súlyos, gravitáló tömege a mozgásállapotától független, mivel mindig azonos értékű gravitációs erőhatást fejt ki a többi tömegpontra. Ma már nem evidencia, hogy a gravitáció csak vonzó lehet. Egy olyan test, aminek a súlyos tömege nem vonzó, hanem taszító, elképzelhető ugyan, de még nem tapasztalható. Amennyiben a gravitáció hatóerejét, a tömeget, az elektromos töltésekhez hasonló, gravitációs töltések adják, akkor a taszító hatást is az anyag belső tulajdonságához kell kötni. Mégpedig egy olyan anyagfajtához, (sötét anyag) aminek nincsen elektromos töltése, de taszító és vonzó változata is van. Ez a kétfajta, fényes és sötét anyag tölti ki az univerzumot úgy, hogy az elektromos töltésű anyag fraktálos eloszlásban, a gravitációs töltésű pedig ennek háttere szerinti homogén eloszlásban létezik. Ez az eloszlás teszi lehetővé, hogy egy végtelen világegyetem, végtelen térben úgy viselkedjen, ahogy azt a Mach-elv leírja, és egy véges, izotróp tehetetlenségi erőkhöz vezessen. Mivel az elektromosságnak és a gravitációnak saját kölcsönható képessége van, a kettőnek egymástól függetlenül kell érvényesülni a térben. Ez viszont, olyan mezőket feltételez, amelyek egymásba olvadnak, mintegy közös közeget alkotva az anyagok számára. Ez lesz az izotróp közös tehetetlenségi erőtér, vagyis a fékező hatású mozgástér. Amelyben a gyorsulásokat elsődlegesen az elektromos töltések, másodlagosan a gravitációs töltések okozzák, a köztük lévő több nagyságrendű hatóerő különbség, (töltéserősség) miatt. Ez egyben magyarázatot ad az elektromos töltésű anyag fraktálszerű elrendeződésére, a nála gyengébb, de egyenletesebb eloszlású gravitációs töltésű anyagban. Ez töltések közötti és anyageloszlási ín homogenitás, magyarázat lehet a sötét energiára is, amelyet a taszító gravitációjú anyag hatásának tekinthetünk. Mivel az anyagból eredő töltések hatása azonos sebességű, az anyag mozgásállapotától függetlenül, vagyis a közös tehetetlenségi erőtér, a mozgástér nem befolyásolja. Ez még nem ad magyarázatot a kölcsönhatások véges terjedési sebességére. Amit szerintem a mozgástérnél is sűrűbb és homogénebb görbületlen háttér, a négydimenziós diszkrét téridő okoz.