Ez nem annyira kultúrázás, mint inkább benyomás, amit megosztanék...

Ma dél körül temetőben jártam és bármilyen furcsa, azt kell mondanom, szép látogatás volt. Szép volt a vastag fehér, csillogó hótakaró a napsütésben a sírokon és a csend, amit csak a faágakról lehulló hó hangja tört meg.

(Kifelé menet pedig macskáztam, az egyik cica /hatalmas, jól táplált  fekete-fehér/ éppen evett,így őt nem mertem zavarni, de a kollegáját, egy vékonyabb nyakörvet viselő cirmost, aki a portaépület ablakában napozott és megengedte, megsimogattam:)