Freud árulása a nők ellen meghatározó példája annak, hogyan termeli újra a szenvedést az egyenlőtlenségek és az erőszak láthatatlanná tétele.

 

https://merce.hu/2018/12/06/arulo-freud-a-legnagyobb-influenszer/?fbclid=IwAR3GPCks78JMro72hi1AF0Ih96R7baPQrlLTuarKgYEWhU-ukLTc6_fo3tg

 

"A hisztérikusnak tartott nők iránt kezdett el érdeklődni mestere Jean-Martin Charcot hatására az ambiciózus, akkor még nóném Freud, aki az elsők között kezdte el módszereként alkalmazni azt, hogy az addigi szokásoktól eltérően szóba állt a pácienseivel, sőt továbbment, beszélgetett velük és figyelt is rájuk. Nem sok kellett hozzá, hogy Freud (és Franciaországban vele párhuzamosan Pierre Janet) felszínre hozza az elfedett titkot: a kezelhetetlenül és érthetetlenül viselkedő, elmebántalmaktól szenvedő nők gyerekkori szexuális abúzus áldozatai.

„Mindegyikük elsőként akart eljutni a nagy felfedezésig. Munkájuk során azonban rájöttek, hogy a hisztériás pácienseket nem elég pusztán megfigyelni és osztályozni. Egy rövid évtizeden át a tudós férfiak olyan odaadással és tisztelettel hallgatták a nőket, amilyenre sem addig, sem azóta nem volt példa.”

– írta Judith Herman Freud és Janet versenyéről, Trauma és gyógyulás című könyvében."

 

A lélekről, az érzelmekről való beszélgetés és a nők szexualitása mint olyan is tabunak számított. Ez még hagyján lett volna ahhoz képest, hogy az uraknak azt kellett volna elfogadniuk, hogy a hisztériának nevezett jelenséget a nők alávetett helyzete és az ellenük elkövetett erőszak okozza.

Ha ezt elhiszik, szembe kellett volna nézniük azzal a ténnyel, hogy irdatlan sok apa használja szexuálisan a lányát, hiszen a hisztéria rettentő gyakori volt.

De nem is ám csak a prolik, hanem a hatalmas, komoly és megbecsült nagypolgár férfiak lányai is hisztérikusak voltak, ami azt jelentette volna, hogy ezek a férfiak nem feddhetetlenek, hiszen a lányaik hisztériája mögött gyerekkori abúzus áll.