de fordítsuk meg a képletet, mi van ha a férj kurva nagy állatbarát és szereti a kutyákat (imádja őket, velük nőtt fel, és két gyönyörű vizslája van), na de viszont a nő nem. A nőtől elvárjuk, hogy ugyanúgy naponta sétáltassa a férje kutyáját, mellé feküdjön a nappaliba, vagy csak be engedje a házba,  ne zavarja ha mondjuk szétszed egy kispárnát, esetleg kötelező oltásra kell vinnie ... hasonló. Nem, a férj hobbiját a nő szinte semmilyen szinten nem fogja tolerálni ezt biztosra veszem.

a jogos reakciója valami ilyesmi lesz:

Rendben van, de a házban nincs kutya, én nem fogom sétáltatni, sőt még etetni sem, ha bármi kárt tesz a kerti bútorban szétrúgom a seggét....

és a dolog működni fog, a férjnek lesz kutyája de nem lesz a házba, nem a feleség fogja sétáltatni és oltásra hordatni, sőt még fürdetni sem ..... megoldható ? Igen. Korrekt ? Igen. Egy közös megállapodás volt ? Igen. Hát ennyi. 

nyilván egy gyereknél ebben a formában nem kivitelezhető, de mindenképpen tisztázni kell, hogy a férj mit áldoz egy ilyen projektbe, és az is lehet, hogy mindent !