Az van, hogy a zselenszkys EH a legjobb dolog volt a magyar rockzenében, mindhárom lemezük külön világ kicsit, de ugyanolyan zseniális.

Nem kellett 12 év ehhez a felismeréshez, elég hamar beláttam, miután megismertem a két másik albumot is. 2006 szeptemberében eljutottam a Zöld Pardon-os koncertjükre, ami annyira magával ragadott, hogy EH-pólót is vettem a végén, aztán még a Nyugati téri Alexandrába is berohantam az aktuális albumért, mert a Fél százalék annyira bejött. "Egész éjjel mosolyogva aludtam, és másnap mosolyogva keltem fel" - mondta Zselenszky a koncertről és velem is valami ilyesmi volt. Máig is életem legjobb koncertjei közt van a másikkal együtt, amit volt szerencsém látni.

Még egy nem túl jó fotóm is van a zépésről:

Ma már se ZP, se EH...

Ha tudtam volna, hogy nem lesz több alkalom, nem hagytam volna ki a pesti koncertjeiket (sem)...

Sajnos a nap- és zsófimentes Hold tucatalter és limonádé, Zselenszky önmagában pedig túl elvont nekem.

A régi Eleven Holdban tökéletes volt slágeresség és költészet, könnyedség és mélység egyensúlya.

Az első Zselenszky-szóló (bár szikárabb volt a kelleténél) még bejött, de a 4. EH albumról talán két dal tetszett összesen, a legújabbat nincs is kedvem meghallgatni.

Hiába ihletett szerző és jó gitáros Gyuszi, ha Nap és Zsófi nélkül a zenekar csak árnyéka önmagának és pont a karakter meg az igazi átütőerő hiányzik belőle. 

 

Mindig is siratni fogom a régi Eleven Holdat, annyira kurvajó volt. :(