Amikor a szubjektív emocionális megközelítést objektív kutatómunkának álcázzák.
Ha lehámozzuk az áltudományos közgazdasági, politikai* maszlagot (melyből nyilvánvalóan csak azokat ragadták ki, amely a hipotézisüket alátámasztják) teljesen nyilvánvaló, hogy illogikus, egymásnak ellentmondó elvárásokat akarnak összefésülni. 
Küzdeni egy olyan dolog elismeréséért, amelyet az érintettek saját maguk lelki nyugalmuk érdekében, saját szabályrendszerük mellett végeznek, nemritkán kifejezetten örömérzettel társulva**....egyértelműen haszonlesés, és nyerészkedés.

* úgy látszik a nők még minidig nem képesek úgy elsajátítani tudományos ismereteket, hogy ne saját lényüket, érdekeiket vizsgálják, és helyezzék előtérbe. A közjóért való cselekvés (tanulás, munka) mindig is másodrendű marad. Lényeg az "ÉN A NŐ".

** az "én vásárolom meg a család részére"-tipusú mondatok, mint elnyomás manifesztumai ab ovo nevetségesek, hiszen a nők ezeket zömmel szeretik csinálni. Ennyi erővel fizessenek azért, mert a férfi szeret otthon barkácsolni, vagy éppen elég jól megjavítja az autót...