nádfúvós! Furcsa egy dialógus az, mikor egy válaszra nem az reagál, akinek az szól. Remélem nem fognak most megelőzni téged, mivel nem éppen a tudomány rovatba való a válaszom. Viszont válaszolni illendő.

„esetleg vegyük úgy, hogy a matematikai pont egyetlen kvantum oszcillátort tud tartalmazni, mármint térben.”

Úgy veszem, de egy feltétellel, hogy nem matematikai a pont, hanem fizikai. Indoklás: a matematikai pont szigorúan kiterjedés nélküli, így csak a végtelen és a nulla fogalmai köthetők hozzá. A fizikai pont, azonban véges energiamennyiséget tartalmaz olyan formában, aminek a „kiterjedtsége” nem érzékelhető. Más szóval semmilyen módon nem mérhető meg.

 „de az oszcillációhoz idő is kell, nemdebár?  de engedjük meg azt, hogy kezdetben az idő egyetlen pillanat volt. abban hány frekvencia fér el?”

Itt jelenik meg az idő kvantuma, ami egy fizikai pont kiterjedésének és összezsugorodásának eseményeit, periódusait, olyan formában mutatja fel, ami ebben az esetben két eseményt egy időben, vagyis egy kivételes pillanatban, az abszolút időben teljesít. Az a véges energiamennyiség, ami egy tér kvantumot az „abszolút időben” felmutat, a téridő egy kvantuma. A végtelen tér axiómája azt erőlteti ránk, hogy végtelen sok fizikai pont, és egyben téridő kvantum létezik egy időben, egy végtelen időben. Ha ezt a téridő kvantum felmutatást, egy eseménynek fogadjuk el, akkor ennek az eseménynek a megismétlődése között, nulla és Max, közötti véges időtartam telik el, aminek oszcillációja, vagy fluktuációja, a globális (kiterjedt-ponti) energia értékének az ingadozása. Amikor egy vizsgált halmazban a felmutatások közötti idő, a minimum felé irányul, a téridő tágul, amikor a maximum felé, akkor zsugorodik. Ennek a gyorsuló tágulásnak a kimutatásáért már adtak egy Jelentős díjat. (nem a bumm utáni inflációra gondolok)