Nem Horthy vitte Magyarországot a háborúba, hanem Trianon.

A románok már a Szovjetunió elleni támadáskor azonnal két hadsereggel álltak a németek mellé, a szlovákok is azonnal felajánlották csekély haderejüket.

Akkor úgy számolt a magyar katonai és politikai vezetés, hogy lesz egy gyors és sikeres német háború a Szovjetunió ellen, és a német győzelem után Európát újra osztják. A magyar vezetés tudta, hogy a Németország mellett vérző Antonescu azonnal benyújtja az igényét Észak-Erdélyre, Tiso pedig szintén azonnal területeket fog kérni. Ez volt a meghatározó, amiért a magyar politika úgy döntött, belép a háborúba. 1943-ban a magyar vezetés teszi meg az első lépést, hogy kilépjen a háborúból, de Teheránban már eldőlt Európa sorsa, mindegy, hogy Horthy helyett ki ült volna a kormányzói székben.

Mégis úgy tűnik, hogy Teleki tudta, amit Horthy nem.

Teleki sem tudott volna a dolgok menetén változtatni.

1941 áprilisában Nagy-Britannia az egyetlen ország, amelyik szemben áll még Németországgal. Nem úgy nézett ki, hogy Európa sorsának alakulásában bárki másnak lesz beleszólása a németeken kívül. Az Amerikai Egyesült Államok semleges, a Szovjetunió a legnagyobb barátja a németeknek, a britek küzdenek azért, hogy talpon maradjanak. Ebben a helyzetben, legfeljebb szeptemberig vagy októberig lehetett volna halogatni a hadba lépésünket, tovább nem, ebben a velem vitában álló kollégák is egyetértenek, kényszerpályán mozgott Magyarország. A románok is akkor váltak ki a német szövetségből, amikor a szovjetek már Románia területére léptek. Amikor egyetemistaként elkezdtem foglalkozni a témával, akkor még élt számos magas rangú egykori katonatiszt, tábornokok is, akikkel tudtam beszélni. Szinte kivétel nélkül az volt a véleményük: ha az amerikaiak és a britek jönnek, azonnal megadják magunkat, de azok alapján, amit Oroszországban (ahogy ők a Szovjetuniót nevezték) tapasztaltak, illetve a Katynban történtek tudatában, nem adhatták meg magukat.

http://mandiner.hu/cikk/20181104_szalma_gyorgy_szakaly_interju