Kezdetkor teremtette az Isten az eget és a  földet. A föld puszta volt és üres, sötétség borított a mélységeket és Isten lelke lebegett a vizek felett. Isten szólt: "Legyen világosság", és világos lett. Isten látta, hogy a világosság jó. Isten elválasztotta a világosságot a sötétségtől. A világosságot nappalnak nevezete Isten, a sötétséget pedig éjszakának. Azután este lett és reggel: az első nap.

Isten újra szólt: " A vizek közepén keletkezzék szilárd boltozat és alkosson válaszfalat a vizek között."

Kíváncsi vagyok, cicuka, hogy arra mit mondasz, amikor valaki  fenti szöveggel kezdi a PhD értekezését. Látod a tizenhét szűrtarisznyát és a kilenc miatyánkot benne? 

Ott áll benne világosan, és jééééé, mégsem az!

Kapisgálod?