Emlékeznünk kell, mert az üldözések alatt elkövetett terror a nők kollektív pszichéjén hagyta a lenyomatát. Emlékeznünk kell, mert a matriarchátus utolsó maradványait akkor pusztították el. Emlékezzünk és lázadjunk, mert az engedelmes, türelmes, önfeláldozó, odaadó, alázatos nőideált akkor alkották meg és a mai napig ebbe a szerepbe kényszerítenek minket.

 

Nem hiszik el, hogy létezik kollektív tudat, nem véletlenül utasítják el a mai nők, hogy újra kiszolgáltatottak legyenek a férfiaknak.

 

 

 A világ bármely pontján üldözik azt a nőt, aki nem hajlandó beilleszkedni a férfiak által diktált rendszerbe. A mai napig nők a saját otthonukban fogolyként élnek. A mai napig megtorlást kap az a nő, aki szóvá meri tenni az ellene elkövetett férfi erőszakot. A feministákat a legsértőbb címkékkel, gúnynevekkel illetik, miközben istenítik azt, aki ezeket a nőket megalázza.

A valóság kifordítása, eltagadása szerves részét képezi a nők mindennapjainak: Az utcai és a munkahelyi szexuális zaklatást bóknak állítják be.

Az erőszakról való tapasztalatainkat rendszerszinten eltagadják. A nők ellen elkövetett erőszakról szóló beszámolókat hiteltelennek, túlzónak állítják be. Az Isztambuli Egyezményt nem ratifikálják, mert a kormány szerint a nők biztonságban vannak.

 

Ki is szokta mondani a nőkre, hogy femtard, femináci meg femdzsihadista?? És az a szerencsétlen fasz azt hiszi, hogy ő a normális ember Sajnálom azt a nőt, akiknek egy ilyen barommal kell együtt élnie.