Valójában arról van szó, hogy a technikai fejlődés (mosógép és fogamzásgátló), a modern élet, az urbanizáció szétverte az addigi kereteket. Ez leginkább a nőket hozta rossz helyzetbe, erre volt válasz annó a feminizmus, ami amúg hihetetlenül hatékony volt, egy generáción belül már felmerült, hogy a továbbiakban nincs is rá szükség.

Két dolgon biztosan változtatni kellene férfi-szemszögből.

Az egyik a felsőfokú oktatásban részt vevő férfiak aránya, ezt nagyon nyomni kellene.

A másik a gyerekjogok-kötelességek. El tudok képzelni pl. olyan válási szabályokat, hogy válásnál az addigi hozzátétel arányában lesz vagyon- és gyerekrendelkezés, tehát a vagyon megosztási aránya a hozzájárulási arány a gyerekek jogos igényeivel torzítva, a gyerekláthatás meg az addigi vállalt arányban mehetne, pl. ha egy apa gyesen volt a gyerekekkel félidőben, meg táppénzen is, és annyit vállalt a gyerekmenedzselésből, mint az anya, akkor felezzük a továbbiakban a gyerekkel tölthető időt, nem anyánál lesz a teljes gyerekelhelyezés. Ha meg valaki nem folyt bele a gyerekmenedzselésbe addig, az kap sima kétheti láthatást. Legyen ez bármelyik fél. Így pl. megmaradhatna a döntési szabadság a házasságon belül, de annak kihatása lenne a váláskor történő megegyezésre.