A kölcsönhatási mezők zérusponti energiája (a kvantumhab) ott se nulla, ahol a mező gerjesztetlen (vagyis azt várnánk, hogy nulla értéket vesz fel), hanem apró véletlenszerű fluktuációkat mutat. Az egyik ilyen mezőnek, a Higgs skalármezőnek ez a vákuumfluktuációja indította el az Univerzum tágulását. Akkor, amikor a szóbanforgó véletlenszerű energiaingadozás épp egy kiugróan magas energiasűrűséget produkált. De ez csak az infláció elindításához volt elegendő. Az Univerzum összes többi energiája az inflációs tágulás során keletkezett a semmiből.

Mert a Higgs nem olyasféle mező, ami szétoszlik a rendelkezésére álló térben, mint a vektormezők (például az elektromágneses sugárzás, vagy a tömeges anyag). Az utóbbiak energiasűrűsége fordított arányban csökken a rendelkezésükre álló térfogat tágulásával, a Higgs energia sűrűsége viszont alig csökken. Mert a Higgs hozzátartozik a térhez, magának az üres térnek az energiája. Kétszer akkorára nyújtva egy térrész térfogatát, majdnem kétszer akkorára nő annak vákuumenergiája is. A vákuumenergia sűrűsége így nagyjából változatlan marad.

A Higgs skalármező abban is különbözik az tömeges anyagtól, meg a sugárzástól, hogy míg azok gravitációs vonzó hatásuk révén fékezik az Univerzum tágulását, addig a Higgs gravitációs taszítóhatást produkál, így ő maga gyorsítja a tágulást. Tehát ő az infláció motorja. Így aztán az infláció le se állt volna, ha a Higgs energiasűrűsége valóban semennyit se csökkenne a tágulással. Szerencsére némileg azért csökkent, így egy nagyon rövid de intenzív exponenciális tágulási időszak után megállt. Aztán a Higgs mezőben addig felhalmozódott energia gerjesztette a vektormezőket, így jöttek létre a tömeges anyag és a sugárzás részecskéi.

A semmiből való energiakeletkezés természetesen sérti az energiamegmaradás törvényét. De az általános relativitáselmélet megértése során rá kellett jönnünk, hogy a görbült téridő nagy léptékeiben az energiának nincs is olyan univerzálisan összevethető mértéke, mint korábban hittük. Az emberi tevékenység nagyságrendjeiben továbbra is nagyon jó közelítéssel érvényes a megmaradás. Jelenleg leginkább az sérti, hogy az Univerzum tágulása következtében évente a semmibe tűnik a sugárzási energiák egy apró töredéke, nevezetesen egy tízmilliárdod része. Ami persze semmiféle észrevető hatással nem jár a civilizációnkra nézve. Annál is inkább, minthogy az Univerzum mai össz energiájának túlnyomó többsége a tömeges anyagban van felhalmozva, amit egyáltalán nem érint ez a tágulási veszteség se. Pusztán csak tudatilag irritáló, hogy azért még ez a megmaradási törvény is sérül. Nekünk picit, az Univerzum keletkezése során viszont brutálisan. Amit nekünk tilt, megengedi azt a Világegyetemnek.

Amit szabad Jupiternek, nem szabad az ökörnek!