Meggyőződésem szerint a nagy bumm valótlan hipotézis. Csak akkor lehetne igaz, ha a keletkezett világ középpontjában lennénk.

Ennek szerintem nagyon kicsi a valószínűsége.

Gondolkozzatok el azon, hogy, ha egy térbeli sejtburjánzáshoz hasonló a világunk keletkezésének folyamata, akkor hogyan kerülhetünk olyan szituációba, mely szerint - innen tőlünk - minden láthatáron a világunk keletkezésének elmosódó halvány foltjait észleljük.

Mi lennénk a világ közepén folyamatosan? Ez azért nem lehetséges, mivel a mi és a környezetünk is halad valamilyen irányba, ezért lehetetlen az, hogy minden irányból csak a keletkezés korai szakaszának képeit észlelhetjük.

Szerintem a látóhatár elmosódó látványára más magyarázatot kell találnia a tudománynak!