DGY: 1988-ban, amikor szüleim döntésére a romániai diktatúrából átjöttünk Magyarországra, azt hittem, ez egy rettenetesen szabad ország, mármint Romániához képest. Hamar rájöttem, hogy nem így van. Hogy vannak olyan határok, amiket itt sem lehet átlépni. Ez is egy diktatúra, csak másképp működik. Nem veszi annyira komolyan magát, ebből sejtettem már, hogy véget érhet. Aztán tényleg összedőlt, és ez dupla szabadságnak látszott kamaszként; ’89/’90 igazán euforikus élmény volt. Aztán rájöttem, hogy mégsem történt meg, aminek meg kellett volna történnie. Mert ahhoz az is hozzátartozik, hogy szembenézünk azzal, mi történt korábban. Akkor értettem meg, hogy a politikai struktúra Magyarországon sosem lesz normális, működő és unalmas, mert az egész állambiztonsági gépezettel való szembenézés nem történt meg

https://magyarnarancs.hu/konyv/a-politikanak-az-a-dolga-hogy-kivigye-a-szemetet-114547