Előadtam neked egy teljesen bornírt teóriát a kertedben lévő sziklakibúvásokról, hátha megérted mekkora dőreség tudatlanul elméleteket kreálni a világmindenség keletkezéséről. De nem érted, így folytatom a hasonlatot:

Nekem nincs időm megtanulni az építészmérnöki szakma alapjait, de arra nagyon is van, hogy kitaláljam, hogyan kellene felépíteni a világ valaha volt legmagasabb felhőkarcolóját. Rendkívül elfoglalt vagyok, 75 évesen is rengeteg fizikai munkát kell végeznem, mégis igen érdekel az építészet. Így nem pepecselhetek a talajmechanika megértésével, a statikai és a szilárdságtani számítások megismerésével, az épületszerkezettan, az épületgépészet, stb. megtanulásával. Mert engem nem érdekelnek az olyan ujjgyakorlatok, mint hogy kiszámoljam valami egyszerű családi ház födémszerkezeti gerendáinak szükséges keresztmetszetét. Én csak a legeslegmagasabb felhőkarcoló szerkezetén, felépítésén és működésén vagyok hajlandó ötletelni. Arra számítva, hogy lesz olyan, felhőkarcolók tervezésében jártas, jól képzett aktív, építész, vagy ifjú titán, akinek kedve támad az általam kitalált tervek helyességének bizonyítására.

Ha pedig valaki netalán arra vetemedne, hogy megkérdőjelezze ambícióm épelméjűségét, az egyszerűen pofátlan. És egyáltalán nem én vagyok pofátlan, aki családos ember lévén, két fiam, hat unokám és egy dédunokám mellett az elmém termésével ajándékozlak meg benneteket. Olyanfajta romlatlan gyümölccsel, ami nincs megfertőzve semmiféle építészeti szaktudással.

Mondd, miként lehet illendően reagálni egy ilyen fellépésre?

Valami szánakozó hallgatás jobb lenne?