Hol volt hol nem volt. volt egyszer egy királyfi. Szép volt mint a nap. Szép, göndör fekete muszlim szakálla csipkésen keretezte barna orcáját. Ezért Csipkejózsikának hívták. Rossz nyelvek szerint azért mert a fülét nem a felséges király csipkézte ki.De, hát tudjuk mindenhol akadnak rosszindulatúan pletykálóemberek.

Ez az ártatlan szűzies királyfi szenvedélyesen szerette a nagy csatákat, a vér illatát. a levágott fejekből készült gúlákat. Ennek a szenvedélyének hódolva lett ártatlan áldozat. Egyszer a hadjárata szünetében a varrótűvel megsértette az ujjacskáját, mikor a gatyáját hímezte tele vonalkódokkal. A saját vérének a látványától úgy megijedt, hogy  azonnal kómába esett. A hűséges katonái sűrű ajvék közepette megszaggatták a sátra előtt a ruháikat, és homokot szórtak a fejükre. Olyan hangosan sivalkodtak, hogy hetvenhét határon is túl lehetett hallani. Meghallotta ezt a hetvenhét határon túli melegházi herceg, és felpattant a lovára, hogy  megnézze mi történt hetvenhét határon innen. Hétszázhetven napon keresztül egyfolytában lovagolt. Éjjel.nappal, hóba-fagyban, tűző napon sivatagon át.

A hosszú viszontagságos út meghozta a jutalmát. Melegházi herceg meglátta az alvó Csipkejózsikát és beleszeretett azonnal. Rossz nyelvek itt is csúnya pletykákat terjesztettek, a sátorban felhalmozott rabolt kincsekbe szeretett bele. De mi nem higgyünk a szó-beszédeknek.

No, mármost a lényeg. A herceg beleszeretett az alvó Csipkejózsikába! Mondta neki:Mmegdugnálak És meg is tette. Csipkejózsika türelmesen tűrte.Tűri-tűri ma is!

A mesének itt a vége! Fuss el véle!