Kedves Zoltán!

Nagyon meghatott a "Szüleim sírjánál" című vers,  amit Gép naplóba betettél. Az idén volt 6 éve, hogy Édesanya örökre

elment, de olyan, mintha most történt volna. Nagyon nehéz Őt elengedni. Amikor olvastam a verset, arra gondoltam,

amikor épp a sírjánál vagyok és  rámtör a zokogás. .... pedig tudom és érzem sokszor, hogy itt van velem.

Naiv vagyok-e vagy sem,  nem tudom, csak azt tudom. hogy nagyon hiányzik.

Talán Te írtad a verset?