A legtöbb párkapcsolati áldozatnak nagyon fáj, hogy a környezet értetlenkedik és számonkérő: “miért nem léptél ki előbb?”
Nagyon sokan mérhetetlen szégyent és félelmet élnek át, azért sem beszélnek, de amikor megteszik mégis, visszanyomja őket a szégyenbe és a tehetetlenségbe a külvilág reakciója.
Nem az a csoda egy ilyen kapcsolatban, hogy valaki beleragadt, hanem az, ha sikerült egyáltalán kiszállnia. Ha valaki kiszállt, az túlélő, és ebben nem kevés munkája van. Ne szorítsuk hát falhoz azzal, hogy minden alkalommal megjegyezzük: hogy bírtál élni vele? Én nem bírtam volna.
Leszámítva egy ilyen kapcsolat érzelmi fogságát, fizikai kiszolgáltatottságát és azt a töménytelen bűntudatot, amit a dinamika az áldozatban generál, van még egy igen komoly háttértényező, ami akadályozza a kiszállást.
Ez egy tabu, de most erről szeretnék beszélni.
A bántalmazó kapcsolatok nagy részében az áldozatot nem engedik kiszállni, mert az elkövetőnek kényelmes így. Kényelmes fenntartani otthon egy mindenest, fenntartani a látszatot, miszerint minden rendben, és mellette élni szabadon a nagyvilágban. Így aztán nagyon gyakran, amikor az áldozat válna, amikor összeszedte magát testileg-lelkileg, hogy meglépje, be szokás dobni az atombombát. Mégpedig: a gyerekkel való zsarolást. Ez így néz ki tankönyvszerűen: nem mész te sehova, mert elveszem a gyerekedet. Bebizonyítom, hogy alkalmatlan vagy a nevelésre. Soha többé nem látod őket.
Azt tartjuk traumának, ha valakivel olyan dolog történik, ami nem képezte részét addigi világképének, illetve meghaladja a józan eszét, nem képes integrálni mindabba, amit a világról vall, hisz, gondol. Ilyenkor az áldozat lefagy. Arra nem lehet készülni, hogy valaki a gyerekeit elveszítheti. 
Természetesen, ezzel fenyegetőzni aligha van bárkinek joga, természetesen hacsak életbenvágóan nyomós ok nincsen vagy az igazságszolgáltatás nincs megvesztegetve, akkor ez irracionális tétel, azonban egy ilyen zsarolást követően, a legtöbb ember kiesik a racionalitásból. Ez a félelem természete. 
Vagyishogy a felek átkerülnek a teljes irracionilitás térfelére. Szögezzük le, bármely szülő használja a gyermeket a másik fél elleni küzdelemben, az súlyos kárt tesz úgy a gyerekben, mint egykori partnerében, és erre nem lehet mentsége. Ezzel együtt elképesztően gyakran előfordul, a praxisomban napi szinten találkozom a jelenséggel.

El kell mondanom, hogy ezen fenyegetést követően többé nincs Isten. Egy anya, akinek identitását a gyermeke képezte 6-8-10 éven át, és akitől el akarják venni a gyermekét, az az anya ki fog esni a józan eszéből, az önkontrollból, és az emberi méltóságból. Elmondom mi történik ilyenkor. 1. Az anya öngyilkosságot követhet el vagy annak közelébe kerülhet, kilátástalannak látja a helyzetet, összeroppan. 2. Neki fog esni a pasinak, és foggal-körömmel ütni, vágni fogja: és ez egyébként a legelemibb védelmi ösztönnek számít. Ezt a húzást sok esetben a bántalmazó manipulatív módon használja. Addig húzni az áldozatot, míg az bekattan, utána mondható, hogy agresszív és alkalmatlan az anyaságra, kész a bizonyíték: így tehető tönkre egy ember. Minden alkalommal hangsúlyozom annak, aki ilyen helyzetben van, hogy ez provokáció, és ne hagyja magát a játszmába húzni, mert ott már verekedni fog, ami felhasználható ellene. Férfi ebbe nemigen szokott belehalni, a nő azonban hetente kétszer! 3. Ha nem magát nyírja ki, vagy nem a férje öli meg, akkor egy tartósan ilyen állapotban kínzott nő majdnem biztosan olyan betegséget kap, amibe hamarosan belehal. 
Ezt a fenyegetést tehát egészen konkrétan életveszélyesnek tartjuk, bármelyik fél követi el, és ha rajtam múlna, brutálisan szankcionálnám. Senkinek sincs joga csonkig égetni egy másik embert csak azért, mert el szeretne válni. Azért beszélünk erről ennyit, azért vonulnak fel néma tanúk, azért van szükség erre, mert itt történik köztünk nap mint nap és nem vesszük észre. Nem az a kérdés tehát, hogy miért voltál vele, hanem az, hogy mégis hogy a fészkes fenében sikerült megszabadulnod ép bőrrel? Ennek professzionális támogatását nevezném én igazi családvédelemnek.

Tisza Kata

#metoo

#dare

#istandwithCEU