Képzelt riport, ja csak a XXI. századról …. Az új generáció

Már a helyszín is rendkívül érdekes és szokatlan volt. Újpest ipari részén, gyár gyár hátán – hogy üzemelnek-e nem tudom, sötét volt és kietlen minden – van/volt egy szövőgyár (cérnagyár?), aminek csarnoka kulturális előadásoknak ad teret. Nem valami lepukkant helyet kell elképzelni, volt ruhatár, teljesen felújított toalett, fogadóhelyiségek - az eredeti funkcióra emlékeztetve hatalmas fonalmotringokból készültek az elválasztó elemek és meleg is volt, ettől kicsit tartottam, hogy egy ilyen régi csarnokban ezt hogyan oldják meg, de megoldották, nem fáztunk. És nem azért mert belépéskor minden látogatót egy pohár vagy amennyi jól esett borral, pezsgővel (volt üdítő is) vendégeltek meg. Ezen a gesztuson nagyon csodálkoztam, jól esett.

A klasszikus darabot egy mai friss ropogós történetbe helyezték, az online világot felhasználva. A díszleteket telefon kijelzők, számítógépek alkották, amiben éltek a résztvevők és egynéhány esetet leszámítva az online térben érintkeztek egymással, ott és onnan ismerték egymást (ugye nem ismeretlen?). Lájkolás, becsmérlés, észosztás, felszínes kapcsolatok, zaklatás, szerelemnek hitt érzések. A színészek nem néznek egymásra, a virtuális fal végig köztük maradt. Azt hiszem a klasszikus számokat mind beleolvasztották a műbe, a prózai gondolatokhoz, végszavakhoz illeszkedtek az eredeti dalszövegek. Nagyon jó volt, kis nosztalgia is lehetett volna, ha nem lett volna olyan erős a mostani története. Mondanom sem kell, óriási siker! Véget nem érő taps, ováció.