Tegnap ellátogattam a macskakiállításra. Jól kigyönyörködtem magam a macskák között, aztán átlmentem a többi terembe. Ott is volt mit nézni! Volt három, az agyaraikról ítélve már eléggé felnőtt malac. Ebből kettő békésen szunyókált, a harmadik egy labdát böködött az orrával. Nem csak a sport iránti szenvedély hajtotta, a labdából időnként egy apró falat étel hullott ki. Mondhatom, sikere volt. Az előbbi kettő hajlandó volt kinyitni a fél szemét, ha valaki olyan elszánt volt, és megvakargatta a hátukat. Akadt egy óriáskígyó is, ő már törzsvendég, szinte minden kiállításon láttam. A tulajdonos arra buzdított, hogy simogassuk meg, nem kellett sokat biztatnia. Egy kicsit átmászott a karomra, megszagolgatott, és úgy döntött, hogy számára érdektelen vagyok. Nem sértődtem meg.

Bevallom, a kedvenceim – persze a macskákat nem számítva – néhány tyúk, illetve egy kakas volt. Nem tudom, milyen fajta, kissé mulatságos, de nagyon szeretnivaló volt a külsejük. Valahogy zömök, szinte kerek testalkatuk volt, csinos kis kontyot viseltek, és lábujjuk hegyégi tollasak voltak, ami enyhén kacsázó járásra késztette őket. Kettő közülük diszkréten kotyogva mászkált a teremben, ügyesen lecsapva a néhány, perecből elhullatott morzsára. Sosem tartottam baromfit, de ha lehetne, akkor ilyet tartanék!

A szomszédban viszont esküvői kiállítás volt, ha már úgyis ott jártam, megnéztem. A kiállítók valamiből rájöhettek, hogy nem vagyok célközönség, így nyugodtan nézelődhettem. Legjobban a két vőfély tetszett, főleg a pántlikás botjuk. Ők felbérelhetőek, de én csöppet sem bántam, hogy a szövegeiktől megkímélődtem.

Utána irány a gesztenyefesztivál! Kissé csalódtam, mert a gesztenyéből elég kevés volt. Egy helyen sütötték, igaz, itt jó hosszú sor várt. Úgy foglalhatnám össze, hogy kaja-pia rengeteg, és néhány árusító hely. Ami az ételt illeti, több helyen kínáltak disznóságokat, kolbász, szalonna, töpörtyű formájában. Ez utóbbiból vettem is egy keveset. Volt még méz, ebből készült kalácsok, kézműves szappan, különféle mártások, lekvárok, teafélék.

Úgy látszik, kutyabarát helynek szánták, és ezt csak helyeselni tudom. Találkoztam is egy másfélszeres életnagyságú komondorral. Merem állítani, nagyobb volt, mint a szintén jelenlévő pónik egyike-másika. Ebből kiderül, hogy pónilovaglás is volt. A komondor elég nyugodt volt, lehetett simogatni. Ha egy srác el nem húzza a fejét, képen is nyalta volna.  Hiányoltam a gesztenyepürét, de lehet, hogy ezt nem tartották volna olyannak, amit hűtés nélkül lehet árusítani.

Mindent egybevéve, kellemes népünnepély jellege volt, nem bántam meg, hogy odamentem.