ehhez a trianonos témához ez a rész passzol Szilágyi Ákos verséből :)

áll a szittya
áll merészen
néz bele a
kamerába
néz bele a
vész szemébe
avagy a vész
az övébe
áll a szittya
hajafürtje
homlokába
hull ziláltan
s egyre hallja:
„attya vissza
szittya kéhem
sebóhámat
szépen kéhem!”
áll a szittya
nem is halltya
mit motyog az
éhenkórász
(„adja a frász!”)
motyorászik
iszákjában
kotorászik:
„zsebórádat?!
ejnye-mᒠnye!
fránya nyímet
hát még mit nye?
szittyafődből
tyapodtat se
kapsz te tőlünk
nyímet kuttya!
ne bántsd nyímet
az enyémet!
ha nem nyughatsz
életedben
nyughatsz majd a
szittyafődben –
ősgót kelta
alán herul
török orosz
már mind alul!”
hétrét görnyed
ott a német
(látom is már
nagynénémet –
idesanyám
te is német?)
hanem akkor:
„attya vissza!” –
belekottyint
fránya tótja
a szótyárba
„attya vissza!” –
kotty! – oláhja
„adszi viszca!” –
durr! – vadráca
mindent vissza
a Tiszáig
vissza egész
Bosznáig!
„enyim Kálozd!”
„tied Trieszt!”
„megfogtam már
de nem ereszt!”