Csak ne nézz oda, mondta az anyám. Tegyél úgy, mintha nem tudnád. Járd az utad, egy szót se szólj többé hozzá. Köszön, köszönsz, leveszed a kalapját. Tányér levest elé teszed, nézel a saját dolgod után. Nem beszélsz erről vele. Hadd csinálja, nap nap után. Nők vagyunk, és ez a sorsunk, neveld fel az unokám, ne is szólj hozzá.
Nem eszik azért olyan forrón a kását, mondta apám a bajsza alá. Magyarember virtuóz, szereti az éjszakát. Hajnalban hazaér, örülj, hogy téged is megcsinál. Helytállnak az asszonyok, mindenek fölött a család. Mondta és olvasott tovább egy keresztény eposzt, a tál levese után. Ne borítsd meg a családfát, szégyent azért ne hozz ránk.
Asszonysorsom így mosolygott rám. Tette a dolgát anyám-apám. Sikáltam a padlót, volt rajta egy hajnali hányás. A szaga átütött az alkohol mámorán. Még melegen feküdt a férfi, nők életnedvei száradtak a ruháján. Meg fogod bánni, sóhajtott anyám. Ne hozz szégyent, motyogta az apám. Maradj csendben, oda se nézz, különben csúnyán lesújt majd rád. Keresztény ember nem válhat el, szóltak végül rám.
A jó tanuló kislány. Fojtogató keresztény homály. Undor és nihil, a hónaljszag fertályán. Csak fogjam be a szám. Csak csináljam tovább. Hajnalban átkarol, és lihegi, hogy anyukám. Epe és görcs, a hajamon. Ember hortyog az oldalamon. Otthagyom. Egy életem, egy halálom. Elfog az antikeresztény nyugalom. Hidegvérű gyilkos vagyok. Ha embernek teremtett, most emberré válok. Hátulról rámászok. Hadd viselje emlékül a karmom. Eddig tartott a hitem. Anyámapám, sajnálom. Engem több isten, több ember el nem árul. Nyakamba veszem a világot: adjátok vissza istentelen szabadságom. Én nem játszom több házasságot

T.K.

#metoo

#dare

#istandwithCEU