Muszáj volt. Nem azért hallgattam rá, mert szerettem, vagy, h az ő egója nőjön, hanem azért, mert nagyon kifizetődő volt rá hallgatni. 

Mondok egy példát. A fiatal felnőtt lányomnak el kellett volna végeznie egy tanfolyamot, h továbbjusson. A tanfolyamra megvolt a lóvé, minden. De a lányom járt egy fickóval (egy nagyon lumpen, link trógerrel, aki hol dolgozott, hol nem, na szóval tényleg egy igazi stricivel), aki ugyanabban a szakmában mozgott (ha mozgott éppen). Ez a fickó mindenféle időtöltésre vette rá a lányomat, buli buli hátán, héderezés a tévé előtt, stb. Annyira a hatalmába kerítette a lányomat, h félő volt, h hiába fizeti be a tanfolyamot, el fogja linkelni, mert a fickó el fogja terelni onnan. Én azon voltam, h hogyan lehetne lepattintani a fickót a lányom mellől. Erre a párom mit csinált? Meghitelezte a fickónak is ugyanazt a tanfolyamot, h járjanak oda együtt. Ezt az ötletét random módon adta elő egy bográcsozás alkalmával a lányoméknak. Nem akartam a lányomék előtt elővenni, h ezt hogy képzeli, de amikor elmentek tőlünk a lányomék, nagyon kifakadtam, h hogy képzeli, h még ezt a semmirekellő stricit támogatja, mikor éppenhogy le kéne vakarni a lányomról a fickót. Azt felelte, h a lányom szerelmes a fickóba, ha akarom én ezt, ha nem, és úgyis csak azt fogja megcsinálni, amit együtt csinálhat vele.  Ma a lányomék több, mint tíz éves kapcsiban élnek, és mindketten üzletvezetők! Hát ezért volt nagyon hasznos a páromra hallgatni, mert mindig tudta a tutit. 

Nem tudom érted-e, amit ki akarok fejezni. Szóval hasznos volt hallgatni rá.