Sztem ott van a hiba, h a házastársak nem képesek kompromisszumra. És mivel a válókeresetek jelentős többségét a nők adják be (soxor úgy, h a válás híre, mint derült égből a varjúszar, úgy érkezik szerencsétlen férjnek), feltehetőleg ez a kompromisszumkészség a nőkből hiányzik leginkább... 

Elhangzott itt olyasmi is válóoknak, h mi van akkor, ha anyu tanfolyamra (egyetemre) akar menni, és ez apunak nem tetszik, h akár ez is lehet válóok... El tudom képzelni ezt mondjuk egy 5 éves gyerek szemével, h széttrancsírozzák a családját, mert a két felnőtt ember, a szülők nem tudnak megegyezni azon, h hogyan járjon anyu suliba... Ez nagyon szomorú a gyerekekre nézve... 

Az a baj, h sztem a nőknek irreális elvárásaik (álmaik) vannak mind magukkal, mind pedig a környezetükkel szemben. Szeretnének szép kecót, saját kocsit, gyereket, diplomát, hűséges, házias, jól kereső, megértő, ámde macsó férjet, nagy csöcsöket, amiket csak engedéllyel lehet bámulni... A lemondást, a kompromisszumot nem ismerik. Ha vmi nem jön össze azt személyes kudarcnak élik meg, és az ebből keletkező frusztrációjuk a válni akarásban csúcsosodik ki...