A MAGYAR NYELV VILÁGREKORDJA
 
 
Az uraság tekergeti 
Nagy hevesen a leányt,
A kereskedõ bedugja 
Ecetes korsó gyanánt.
A kanonok gyûgyõlgeti 
Vén szotykáját pamlagon,
A káplán meg cicerészni 
Tanul kinn a falvakon.
Hivatalnok feleségét 
Frütyõgteti rendesen,
De befirkant az írnok úr
A szajhának, - csak legyen!
Doktor urak hersentenek 
Szép taktusra csendesen,
A poéta meg befütyöl 
Kedvesének ékesen.
A mészáros megdolgozza, 
Ha megáll neki a lány,
Diákember keceficél 
Nagy sietve szaporán.
Ács a kurvát jól megmássza, 
Parasztlegény kamatyol,
Úgy van írva krónikában: 
A napszámos kubikol.
Bakancsosnak sok az esze, 
Éjjel-nappal toszni jár,
S habár keményen teszi, 
De csak tökõl a huszár.
Csizmadia jól beszurkol, 
Besuvickol a cipész,
A takács meg mityolgatni 
Éjjel-nappal mindig kész.
Vasutas befüttyent hetykén, 
S benyom a nyomdászlegény,
Brûgöl a cigány, és kupiz 
a nyaviga hevenyén.
Besavanyít a szakács,
S a harangöntõ bekólint,
Csesz a varga jókedvében, 
Ősrégi szokás szerint.
A vadász lõ - úgy, ahogy kell, 
Ha a töltés jó kemény,
Bemázol a szobafestõ, 
Pettyent a vándorlegény.
Molnárember csak bugyizgat, 
Besrófol a lakatos,
Kádárlegény beverni tud, 
Becsavar az obsitos.
Becserez a tímárlegény, 
Kéményseprõ meg bejt.
A markõrök belökdösnek 
Ahol lehet, mindenütt.
A gombkötõ vígan pitykéz, 
Kefekötõ bekefél,
A tudós csak cicizni tud, 
Újságíró meg petél.
Stibicel a szobalánnyal 
A vigéc a hotelben,
Kanol a bakonyi kanász, 
De sohase fotelben.
Búgat a bús disznóhajcsár, 
Ökörhajtó besuhint,
Beheppent a fürge pincér, 
A szakácsné ha kacsint.
Benyes a szorgalmas kertész, 
Becserrent a laboráns,
Bojtár gûtyöl, s a frajlának 
Behagyint a praktikáns.
A tornász meghúzza hölgyét, 
És befúr az asztalos.
Megélvez a szolgabíró, 
Ha a leány takaros.
A rézöntõ meg becsörrent, 
Patikárius meg beád,
Közõsül a polgármester 
- Lassan mozgatva farát.
Befreccsent a tûzoltó, ha 
Csõre kapja a leányt,
A dinnyecsõsz meglékeli, 
Ha a nõ hagyja magát.
A konduktor sorba likaszt, 
És szurkol a zordfinánc,
Szakácsnõt a kapu alatt 
Megböki az orrfinánc.
Zsandárkáplár tíz körmérõl 
Lekapja a menyecskét,
Furvézernek megdönteni 
a lotyóját - gyerekség.
Koslat a falusi kántor, 
És betol a péklegény.
Párzik a búsfilozopter, 
Minden hónap elsején.
Háziúr lakbérnegyedkor 
Csinál két s több numerát,
Aki steigerolni szokott, 
Annak semmi meg nem árt.
Azt mondja a nóta, hogy nincs
Se mennyország, se pokol,
Ennélfogva érrheta, hogy 
Még a pap is kupakol.
Szabósegéd megugorja, 
Mint a kecske, ringyóját,
A kovács meg bever neki, 
Szikrázik - az áldóját!
Az inas csak bagzani tud, 
Hágni pedig a kocsis,
Vén baroneszt jól megcékel 
Könyv nélkül a hajdú is.
Libapásztor zsákon tömi
A leánykát - hogy csak nyel,
A miniszteri tanácsos 
Rendszerint már csak - ...figyel.
A széplélek csak kettyintget, 
Szemlesütve, sötétben,
A nagy kujon megprütyköli 
a legyet is röptében.
 
Hanem:
 
Szart sem ér a mesterségük, 
Alhatnak õk afelül, 
A hatökrös gazda baszik 
a világon egyedül!

(Lővy Árpád)