Nekem is egy cicám van most, közösen tartjuk a 87 éves  szomszédnénimmel. Ezt a közös tartást a következőképpen kell elképzelni: A szomszédnéni is rendkívül macska- és kutyaszerető, de amikor 10 évvel ezelőtt elpusztult az utolsó macskája is, kijelentette, őneki nem lesz több. Ehhez aztán tartotta is magát. Időközben nálam is az évek során elmentek ezek a kis állatkák, de mindig tudtam, hogy én akarok még. Sétálásaim során magamhoz szelidítettem egy felnőtt cicát (Macát) és amikor úgy alakult, megkértem a szomszéd nénit,hogy az általam adott kajával segítsen etetni,amikor nekem nem volt rá lehetőségem. Ebből mára az lett,  hogy nálam is, szomszédnéninél is megvan a jól bejáratott helye, legtöbbször mindkét helyen megreggelizik, megvacsorázik egy nap és ha feltűnik valamilyen idegen macska a területen, azt dühösen elzavarja - gondolom, hogy azt gondolja magában: "csak nem fogok osztozni mással ezen a két jó kis helyen?" 

Egyébként életem nehéz szakaszában nagy segítség volt, hogy Maca körülöttem volt.