Erre a legjobb saját példám a Piedone- illetve Tarzan-filmek. Tizenéves koromig nagyon szerettem ezeket, kis túlzással Piedone-filmet nem vetítettek, ha én nem voltam ott a helyi kismozinkban. 20 éves voltam,amikor lett videómagnóm és nagy lendülettel kezdtem felveszegetni az említett műveket. És a megnézéskor sajnos rá kellett jöjjek, ez engem már nem köt le egyáltalán, "kiszerettem" belőlük. Néha vagyok úgy nekem  valamikor nagyon tetsző filmekkel és könyvekkel, hogy nem merem újranézni ill. olvasni őket, mert hátha már nem ragadnának meg és inkább az maradjon meg bennem,hogy milyen jó volt ez vagy az.