Most, hogy téged olvastalak, rájöttem, hogy lehet, rosszul fogalmaztam meg a Móricczal kapcsolatos mondandómat. Szóval Móricz mint ember nem szimpatikus, de a stílusát sem szeretem, valahogy olyan "darabos", ezt nem tudom jobban megfogalmazni. Ettől eltekintve volt egy-két novellája, ami tanulmányaim során megragadott. Pl. az, amelyikben az I. világháborúból hazatérő katona gyilkossá válik, de a csecsemőt nem bántja, még a leesett cumiját is visszaadja, vagy az, amelyikben a szegény ember, akit meghívnak egy lakodalomba a módos gazdáék, elhatározza, hogy most aztán kieszi a vagyonából, természetesen kudarcra van ítélve. Ezek az írásművei megfogtak. De pl. tudom, hogy az Árvácskát se elolvasni,se filmen megnézni nem fogom, mert nem tudok azzal a valósággal szembesülni.

(A macskákhoz meg: sajnos menthetetlenül, gyerekkorom óta meg vagyok fertőzve macskaszeretettel... És igen, igazad van, spirituális lények, de karmolni is tudnak:)