Én a magam részéről úgy vagyok vele, hogy elsősorban az embert kell látni valakiben, azt, hogy érző, gondolkodó lény, és ennek megfelelően bánni vele, jogokat és kötelességeket adni neki. A neme egy másodlagos dolog. Az emberi jogok egyformán járnak a homo sapiens sapiens faj minden tagjának, függetlenül attól, hogy a szaporodásban melyik biológiai szerep jut neki.

Ha ez megvan, az elég. Ettől még maradnak jellegzetességek, különbségek, amik biológiai gyökerűek, el kell fogadni őket, és kész. Ilyen az, hogy általánosságban a férfiak fizikailag erősebbek, jobb a térlátásuk, és racionálisabbak, a nők viszont empatikusabbak, jobb a színlátásuk, és ők hordozhatják magukban 9 hónapig az új embereket, továbbá ők tudják testből táplálni is, alapesetben hozzájuk lesz a legszorosabb kötődése a gyereküknek.

Ezekből a különbségekből eredően adódnak női és férfi "kiváltságok" netán hátrányok is. Meg kell tanulni velük együtt élni, és belátni, hogy a nemek nem ellenségek, hanem együtt alkotják a nagy egészet.

Ha valakinek van egy álma, és nincs fizikai akadályozottsága a valóra váltásában, természetesen nem szabad akadályozni a neme miatt. Ha egy férfias nő egy férfias szakmában érzi magát kiteljesedni, és alkalmas is erre, akkor vegyék fel, mint ahogy a nőies férfit is a nőiesebb munkára.

Igazából sokszor a férfiaknak sem jó egy-egy sztereotípia, pl. a kisgyerekekkel foglalkozni akarónak az, hogy összesúgnak mögötte, nem pedó-e, mert az elképzelhetetlen, hogy normális férfit ártatlan szempontból érdekeljen a kisgyerek-nevelés.