dmmddm Creative Commons License 2018.11.02 0 0 1752

(Letessékeltem a macskámat az ölemből,hogy rendesen tudjak írni,ő meg sértődötten elvonult lefeküdni valahova máshova:)

 Szóval a  Szépművészeti : 

Szerdán délután 4 óra körül egyáltalán nem volt sorállás, ennek nagyon örültem. Annyi látogató volt csak, mint amennyi egy átlagos napon lehet. (Úgy hallottam,azért a déli nyitásnál voltak sorok. Unokatesóm aznap meg akarta nézni a Fridát,de nem tudta dél körül a Galériánál kiállni a hosszú sort,így arról bánatára lemaradt. És azt hiszem, én is...)

A Leondardo da Vinci és a budapesti lovas c. kiállításra vettünk jegyet, ezzel meg lehetett nézni az állandó kiállításokat és az új Román Csarnokot is. Először valahogy az állandó kiállítások közül a középkori festészetre tévedtünk be. Én hál'istennek elengedtem azt a kényszeremet, hogy minden egyes képet akkurátusan, az ismertetőjével együtt megnézzek,így csak sétálgattunk a képek között, rácsodálkoztam a reprodukciókról ismerős alkotásokra, beszélgettünk. A lelkes beszélgetés abszolút a festészetről, képekről szólt, mégis kiváltottuk a teremőrnénik egyikének rosszallását, aki ránk szólt, hogy"halkabban", pedig szerintem egyáltalán nem voltunk zavaróak.  Valószínűleg rááll a szemem, de valamelyik kép sarkában természetesen felfedeztem egy cicát is:) Sok fantasztikus kép van ezen a részen és szerencsére "szembejött" az Esterházy-madonna meg az Ifjú képmása is - nem először látom ezeket, mégis mindig meglep, hogy milyen kisméretűek és gyönyörűek. Unokatesómmal megegyeztünk abban, hogy ez a festészet kicsit jobban bejön nekünk, mint a legmodernebbek.

Ezután következett a felújított Román Csarnok. Egyszerűen gyönyörű, nem tudok mást és kifejezőbbet írni, látni kell. Aranyozott oszlopfők, magyar szentek, a Hunyadi-családhoz köthető emberek képmásai, a jelképek közt az örök életet jelképező pávák rajza és még sok minden dísz és szépség látható. Ezen kívül  egy gyönyörű bélletes kapuzat, ezen keresztül lehet belépni a csarnokba. Természetesen van leírás a csarnok történetéről, készültéről, díszítéséről. Nézzétek meg, gyönyörű!!

Leondardo da Vinci és a budapesti lovas : Egy kis teremnyi kiállítás, középen megvilágítva ez a kis bronzszobor, körben pedig a hozzá kapcsolható előzmények (rajzok, tanulmányok, előképek) és leírások amik erősítik vagy gyengítik, de inkább erősítik a feltevést,hogy ez az alkotás Leonardohoz köthető. Olyan szerencsénk volt, hogy amikor beléptünk,egy fiatal lelkes művészettörténész hölgy éppen előadást tartott a bent lévőknek és ezt mi is majdnem teljes mértékben meghallgattuk. Először is beszélt a ló szerepéről a művészetben, amely sokkal nagyobb, mint más állatoké (kutyáé vagy vadaké pl.), szó esett arról is, milyen lovakat használtak a középkorban a csatákban, mikortól van kengyel, stb. Elmesélte a bronzöntés viaszvesztéses módszerét,amivel a szobor készült, amit akkor értettem és teljesen logikus is volt, most már biztos nem tudnám helyesen felidézni. Leonardot sok éven át foglalkoztatta az ágaskodó ló szobrának problematikája pl. Mesélt a szobor megszerzésének történetéről valamint arról, hogy sok egyéb feltételezés után az bebizonyosodott (a bronzöntés módszere valamint a bronz tisztasága illetve éppen nem XIX. vagy XX.sz.tisztasága alapján), hogy XVI. századi alkotás, ez éppen Amerikában derült ki. Itt a Metropoliten Múzeumban is van egy hasonló szobrocska, erről azt állították, hogy ez biztos középkori, aztán kiderült,hogy nem, ez XIX.századi. 

Úgy látom, sikerült hosszasan írnom az élményeimről, úgyhogy most befejezem és bíztatlak benneteket, látogassatok el és nézzétek meg ezeket ti is. A leonardós kiállítás jan.6-ig van nyitva.

Előzmény: Csimpolya (1750)