A zsidók mészárlása baloldali (szocialista, néger és arab) szokás.

 

 

Egy antiszemita hármas rablógyilkosságtól a kegyelemig

 

Gellért Ádám

2018.10.26. 23:20

 

Hogyan tekintsünk száz év távlatából Héjjas Iván különítményparancsnokra, a nyugat-magyarországi felkelés egyik vezetőjére, rongyos gárdistára, „ébredő” magyarra, és nemzetgyűlési képviselőre? A magyar történelem egyik elfeledett legendás alakja, vagy tömeggyilkosságok felbujtója?

Ha kezünkbe vesszük Domonkos László nemrég megjelent könyvét (A Héjjas-nyárfa árnyékában, Kairosz, 2018.), akkor inkább az előbbi vélemény erősödhet meg bennünk. A szerző szerint ugyanis Héjjas „a XX. századi magyar történelem azon legendás alakjai közé tartozik, akikkel szemben az egyik leggyalázatosabb karaktergyilkosságot követték el”.

 

• „utasítottam Danicsot és Zbonát, hogy ezt a három zsidót ki kell végezni, mert az ország érdekeire nézve kártékony hatással voltak”. Tehát nem rendelt el vizsgálatot, adott ki parancsot a kihallgatásukra, vagy a megfelelő nyomozószerveknek történő átadásra, hanem rögtön a kivégzésükről döntött.

 

„az a vallomás, melyet olvastam az újságokban, nem volt teljes vallomásom. Én más és keményebb dolgokat is mondtam, különben majd egyszer a nyilvánosság elé viszem. Amit tettem, okkal tettem. Vállalom érte az Isten és lelkiismeretim előtt a felelősséget. A parancsot, hogy ezeket az embereket ki kell végezni, én adtam. Nem ez volt az utolsó ilyen parancs, de minden ilyen parancsomnak mélységes, komoly indoka volt.”

 

 

Kádár személyes véleményeként hozzátette, hogy az esemény „nem tömeggyilkosság volt, hanem egy történelmi folyamat kezdetének jelentkezése, [...] mely szerepet adott Héjjas Ivánnak is a többi között, aki a maga területén azt cselekedte, amit mások a politika területein: segítette a magyarságot új hatalmi és gondolati pozíciókba állítani, hogy hatásosabban tudja megvívni a forradalmak tanulsága után köteles faji szabadságharcát”.

 

 

 

A védelem taktikája egyszerű volt: az áldozatokat és a zsidóságot úgy általánosságban kárhoztatták: „az az osztály, az a vallásfelekezet, a mely a magyar állam kebelén belül jogi és társadalmi egyenlőséget élvezett, miniszterek, magas bankvezérek lehettek soraik közül, hálátlan lett a magyarsággal szemben”– mondta védőbeszédében dr. Ciáky Ferenc, Zbona védője. Szerinte a zsidóság részvétele a Tisza-gyilkosságban, a Gallilei Körben és a Tanácsköztársaságban volt az oka, „mely védencemet, a hőst, idedobta a vádlottak padjára”. Úgy fogalmazott, hogy azoknak, akik „ezt a lavinát megindították a magyar államiság ellen, tudniuk kellett volna, hogy ez majd ártatlanokat is maga alá fog temetni”.

Fotó: Arcanum adatbázisa

A bíróság a védelem érvelését fogadta el és felmentette a vádlottakat gyilkosság vádja alól